Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Az október 6-i szovjet offenzíva megindulása és a harcok eltávolodása a várostól
Mivel a Maros mindvégig szinte teljesen elválasztotta a két partján folyó küzdelmet, eló'bb azt vizsgáljuk meg, hogyan jutottak Újszegedig a szovjet csapatok, s majd csak ezután térünk vissza az északi part eseményeire. A német hadosztály a Csóka—Valkány vonalon sem sokáig tartózkodott, hanem minél inkább kímélve erejét október 7-én este visszavonult a Törökkanizsa—Óbéba vonalra. Innen még gyorsabban mentek tovább, 8-án kora hajnalban a Dél hadseregcsoport azt jelentette a főparancsnokságnak, hogy a hadosztály már erről a vonalról is visszavonult 22 6 és reggelre Újszegedtől 10—15 km-re, Gyálánál volt. A német katonák délelőtt megkezdték az átvonulást a szegedi hídon, s ezzel végérvényesen elhagyták a bánáti, torontáli területeket. A német páncélos hadosztály zavartalan távozását a Nagyszentmiklós—Kiszombor között harcoló honvédeknek kellett biztosítani. Az október 7-i német hadinapló bejegyzése szerint az ellenség itt heves támadásokat vezetett, de azokat visszaverték. Nagyszentmiklós és Kiszombor között azért jutott nehezen előre a szovjet hadosztály, mert a két községet összekötő egyetlen kövesút hídjait, átereszeit a védők felrobbantották és a mélyfekvésű, vizenyős talajon a harcjárművek nem nagyon tudtak haladni. Október 8-án a magyar egységek feladták Kiszombort, s visszahúzódtak Szőregig. 22 7 A szovjet csapatok most már gyorsabban jutottak előre. Október 9-én, kora hajnalban bevonultak Kiszomborra, majd gyorsan egymás után elérték Ferencszállást, Klárafalvát, Deszket. A szőregi magyar védővonal előtt ismét harc bontakozott ki. A visszavonuló magyar csapatok az esti órákig biztosították Újszeged kiürítését. Este — felrobbantva az átszállítani már nem tudott hadfelszerelésüket — az utolsó magyar katona is elhagyta a Marostól délre eső területet. 22 8 A 3. magyar hadsereg parancsnoka október 6-án, éjjel 1 órakor már biztosan tudta, hogy a Maros jobb partján Nagylaknál nagyobb ellenséges csapatok és páncélosok gyülekeznek. Nem volt nehéz felismerni, hogy ezek az erők egy nagy ellentámadáshoz érkeztek be, ami nagyon rövid időn belül, még ezen a napon megindulhat. Heszlényi a Makótól keletre harcoló egységeinek ezen a hajnalon ismét megparancsolta, hogy támadjanak, de legalábbis akadályozzák meg az ellenség áttörését arcvonalukon. 22 9 Az arcvonal azonban már rég nem ott volt, ahol a parancsnok gondolta. Az október 5-i harcok eredményeként az Apátfalvától 2 km-re északra védekezni kezdő magyar zászlóaljakat a Kövegy felől és Magyarcsanádról támadó szovjet egységek 6-a ieggelre visszanyomták kiinduló állásaikba Királyhegyes alá. A Marostól északra így a következő vonalon álltak a magyar csapatok a tiszántúli nagy támadás megindulásakor: Makótól északnyugatra 3 km-re a várostól a Lelei úti iskolánál, Óföldeáknál, Földeák alatt 2 km-re, a Nádasdi tanyánál, a várostól északkeletre 6 km-re az Igási úton, a Rákosi úton a sámson-apátfalvi csatorna (Csorgó) hídjánál, majd a csatorna mentén a Dáli tanyákig, itt az arcvonal egyenesen keletre fordult és Királyhegyes alatt (magyar) Csanádpalota (szovjet) ill.Pitvaros (magyar) Mezőhegyes (szovjet) községek között húzódott. Tótkomlós alatt gyülekezett az 1. 22 6 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6846. sz. irat. HL Filmtár, 1251. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 1944. október 8. 22 7 História Domus Kiszombor 1944. október 7.: „... este elvonult a magyar tüzérség Szeged felé, miután a gyalogság már a nap folyamán feladta a harcot s elhagyta Kiszombort. Október 8. vasárnap izgalmas várakozás napja. Október 9. hajnalban harc nélkül bevonult az orosz hadsereg." „1944. október 9-én hajnalban 2 órakor jöttek be Őscsanád felől nagy erővel másodszor az oroszok Kiszomborra." Bandur Mihály visszaemlékezése. JAM A. 178/22. Török Irén visszaemlékezése. JAM A. 1255. 86. 22 8 Kanyó i. m. 47. 22 9 HL Fümtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6824. sz. irat. 68
