Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó pusztulása a 15 éves háborúban
volt, magyarul, latinul és törökül egyaránt beszélt s írt. Ali csanádi bég szervezte be pribékhálózatába: „őneki hírt vigyek és mit látok, mindeneket megmondjak" — szólt a „végzésük". Az áruló havi 30 magyar aranyforint júdáspénzt kapott a bégtől, továbbá minden sikeres útja után alkalmankénti ajándékot is. A magyar és török huszárok, beslik nemigen húztak több zsoldot ekkortájt havi 4—8 aranynál; a pribék tehát nem panaszkodhatott. Ráadásul, mint a pribékek általában, gyermekrablással is foglalkozott: saját szavai szerint e tevékenységéért egyszer 4 aranyat, máskor pedig 11-et kapott Alitól. Elhagyta eredeti ötvösmesterségét is; vallomásában tehenek és ökrök hajtásáról is megemlékezik a Csallóköz felé. Marhahajtó hajdúként szabadon járhatott-kelhetett a hódoltságban, a királyi területen és Erdély tiszántúli végvári övezetében is. Egyik cinkosa a közeli Szegeden élt; Nagy Istvánnak hívták, az Alsóvárosban egy saját háza volt a Tisza partján. A kínvallatóra fogott makói pribék pontos személyleírást adott erről a „kisded ember"-ről, aki idős lehetett, hiszen „a szakálla ősz"; ismertető jegye; „jobb szeme fölött egy kicsiny bélyeg vagyon." Társa, Jakab deák, a Martalóc utcában lakott, ő a szegedi szandzsákbég, Dervis bég magyar tolmácsa volt. A makói pribék bejáratos volt a szegedi béghez is, aki vele és a deákjával „magyarázta", fordíttatta le azokat a magyar és latin nyelvű leveleket, melyeket az erdélyiektől kapott. A szegedi és a csanádi bégek által íratott leveleket a szegedi pribék, Nagy István kézbesítette a címzetteknek a Maros-menti magyar várakba, Lippára, a Partium „fővárosába", Váradra, sőt még a fejedelem gyulafehérvári udvarába is. „Valamit látott, mindeneket megmondott" ő is; a két török bég így sok információt szerzett 1595—1597 között az erdélyiek katonai terveiről is, melyekről a budai és a temesvári pasákat idejében értesítették. Alighanem a fejedelem temesvári ostromterveiről is jóelőre beszámoltak. Ez nem járt eredménnyel; a visszavonuló uralkodó 1596 júniusában új főkapitányt nevezett ki Lippára, Szelestei Jánost. 15 6 A makói kém arról is beszámolt vallomásában, hoggy Ali csanádi bég Szelesteihez is íratott vele leveleket, melyeket a szegedi pribék, Nagy István vitt el hozzá ajándékok kíséretében. A bég újévi üdvözlet ürügyén Lippára és Váradra több főembernek is íratott leveleket Eötvös Dáviddal, melyeket ugyancsak a szegedi áruló kézbesített nekik, kisebb ajándékokkal. Például 1597 kiskarácsonyán, azaz január l-jén is útnak indult Szelesteihez Aradra, onnét Lippára és Váradra is. A kémkedésen, a hazaáruláson és a gyermeklopásokon kívül egyéb, kisebb bűnök is terhelték a makói pribék lelkét. Vallomásában szót ejtett a hajdúkkal kocsmázásairól, akik magyar rabot hurcoltak magukkal; továbbá rablásokról, rablógyilkossági szándékáról, egy rajkai gyermekkel „vétközéséről" is. Meglehet, benne volt a keze abban is, hogy Szelestei portyája csúfos vereséggel zárult Csanád alatt, s hogy a fejedelem kis híján megölette érte. Pedig ez a vakmerő, magyarországi eredetű katonatiszt nem volt áruló; a makói pribék sem tudott egyetlen bűnt sem rábizonyítani. Végül a gyulafehérvári haditörvényszék tisztázta az árulás vádja alól; Báthori fejedelem azonban nem engedte vissza a kulcsfontosságú lippai végvár élére, hanem oda megint a vén hadvezért, Borbélyt nevezte ki parancsnoknak. Szelestei a kisebb, bár veszélyesebb őrhely, a Csanádhoz sokkal közelebb levő Arad várkapitányságát kapta. 15 7 Innét már sokkal óvatosabban portyázgatott, s nyilván tartózkodott a környező török vezetőkkel való levelezgetésektől és ajándékok elfogadásától is. 1598 15 6 Baranyai Decsi J.: Magyar... 1982. 320—321. 15 7 Uo. 357.; Csorba Cs.: Vég-Gyula... 1985. 159—160.; Szerémi (Odeschalchi): A Draskovichok... 1893. 353. 34
