Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó pusztulása a 15 éves háborúban
őszén, miután a többi Maros-menti kisebb erősség példájára, kiüríttette a védhetetlen aradi várat Szaturdzsi Mehmed második vezír, magyarországi szerdár óriási túlereje elől, különösen kitüntette magát „Erdély kapuja", Várad sikeres védelmében, melynek élén az a hősi halált halt Király György főkapitány állt, aki Dávid pribék szintén meggyanúsított. 15 8 1597 szeptemberétől így megint Borbély György lett a Maros-menti hadikörzet főkapitánya, aki négy évtizedes katonai pályafutását egy újabb szép fegyverténnyel koronázta meg. Amikor hírét vette, hogy Zsigmond fejedelem hamarosan útnak indítja kancellárját, Jósikát Temesvár újabb ostromára, Borbély György is felkészítette hadait a két utolsó Maros-völgyi török erőd, Fellak és Csanád elfoglalására. A tapasztalt öreg hadvezér, akinek nevéhez sorozatos győzelmek tapadtak, pontosan iődzítette ezt a hadivállalkozását is: a súlyos veszélyben levő temesvári beglerbég nem segíthetett, Dervis bég pedig legfeljebb annak örült, hogy nem Szeged ostromára került sor. Ahogy Jósika hadai megindultak, október elején Borbély is elindította ötezres seregét. A makói pribék még szabadon hordta a híreket, meg persze máshonnét is befutottak az információk Ali béghez és Fellakra is, így a veterán hadvezér nagy túlerőben levő hadát a megrettent, elszigetelt törökök be sem várták. 1597. október 10-e táján Fellakról elfutott a kis mohamedán helyőrség, s alighanem magával rántotta a Csanádit is, mert amikor Borbély október 17-én megérkezett Jósika temesvári ostromtáborába, már a kezén volt Csanád vára is. Ezt valamikor október 11 — 13-a táján vehették birtokukba az erdélyi csapatok. Fellak és Csanád felszabadításával az egész Maros-völgy magyar kézre került, Erdély kijutott a Tiszáig, Szeged előteréig; a csanádi szandzsák gyakorlatilag megszűnt. A két nagy török katonai központot, a bekerített Temesvárt és a csak időnkénti portyázóktól zaklatott Gyulát a magyar Maros-völgy széles korridorja vágta el egymástól. Megszakadt az összekötettés a tiszántúli török területek között; a gyulai, a szolnoki és a szegedi mohamedánok már saját váruk ostromától tartottak. 15 9 Csanáddal együtt Makó térsége is felszabadult egy időre a török uralom alól, de egymást követő véres hadiesemények által megtizedelt lakói ennek már nemigen tudtak örülni. 1597 őszén a még néhány éve az egyik hódoltsági „fővárosnak" számító Maros-menti mezőváros teljesen lakatlanná vált, hosszú évekre elnéptelenedett. Eötvös Dávid, a makói pribék alighanem még október közepén került magyar kézre. Mivel vallomása nem tartalmaz információkat elfogóiról, nem tudjuk, hogy kik és hol tartóztatták le? Mindenesetre szerepe lehetett ebben Csanád új magyar főkapitányának is: Lugosi Ferencnek. 16 0 Makót már a legutolsó lakói is elhagyták november végére. Erdélyben, a Felvidéken, a Partium területén és a hódoltságban egyaránt menedékre lelhettek. Mint például az a makói Lábodi János, akit év végén a kecskeméti tanács amiatt bírságolt meg, mert puskával lövöldözött a mezővárosban és meggyújtotta Misi Albert ingét. 161 Az a hajdú-mentalitás, mely már az 1552-es harcok ideéjn és Eötvös Dávid pribék esetében is megfigyelhető volt, tovább élt egyes makói földönfutóknál is. Makó pusztulásáról Székely Miklós leveléből értesülünk, melyet 1597. december 2-án írt Szamosújváron a „magyar Líviushoz", kisasszonyfalvi Istvánfify Miklós nádori helyetteshez, a híres humanista történetíróhoz. 16 2 Ebben beszámolt Csanád 16 8 Szamosközy István: Erdély... 1981. 155—165., 147—148., 503. p. 103. jegyz.; Veress E.: A tizenöt éves... I. 215. p. 1. jegyz.; Csorba Cs.: Vég-Gyula... 1985. 160—161. 16 9 Baranyai Decsi J.: Magyar... 1982. 357—358.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 220. 1. 0 Szamosközy I.: Erdély... 1981. 141—147.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 220—221. 1. 1 Hornyik János: Kecskemét... II. 1861. 208. 14 1 Szerémi (Odescalchi): A Draskovichok... 1893. 356—357. 35
