Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)

Makó pusztulása a 15 éves háborúban

Makóra szent szeretetnek zálogául hagyta, Mert hívek épülését szemeivel látta." 13

1 A hódoltsági unitáriusok szervezetileg is elszakadtak Erdélytől, az öreg Karádi Pál temesvári lelkész vezetével, akit a püspökükké választottak.

13

2 Karádi jó egy évtizedig irányította a Temes, a Maros, a Tisza és a Körösök völgyének szentháromságtagadó hitközségeit A 15 éves háború a makói szentháromságtagadók hitfelekezetét végleg elsöpörte; parókiájukat a XVII. században már a katolikusok használták. Egy 1631. január 20-i jelentés szerint ekkor egy Stephanus nevű jezusita páter volt a makói „Parochus".

13

3 A pusztulásból újjáépített, régi kőtemplomot azonban már csak a reformátusok használták, akiknek leghíresebb prédikátorát, Ráczkevei Istvánt két ízben is megválasztották a Körös—Maros közi kálvinista kerület esperesévé.

134 A folyó partjától nem messze felépített református templom túlélte ugyan a török hódoltságot, de aztán az 1710-es években a medrét megváltoztató Maros hullámai végleg elnyelték.

13

5 Makó pusztulása a 15 éves háborúban Az 1591-től rendkívül megromló magyar—török viszony fokozódó ellentétei 1593 nyarán már nyílt háborúskodásba csaptak át.

13

6 Erdély ugyan ekkor még nem léphetett ország-világ előtt szövetségre Habsburg Rudolf királyi Magyarországával, dc portyázói, kémei és kereskedői már ekkor is a közös ügy támogatói voltak. Élükön az egyik makói földesúri család sarjával, Palatich György lugosi-karánsebesi bánnal aki Báthori Zsigmond fejedelem titkos ösztönzésére maga is gyakorta küldött ki felderítőket és portyázó huszárokat, hajdúkat a Duna, a Tisza és a Maros török által uralt területeire. Tőlük értesült arról is, hogy a kassai generalatus egyik lovas és gyalogegysége 1593. november 5-én sikeres rajtaütést hajtott végre Makó török-balkáni városnegyede ellen, s eltörölte azt a föld színéről. Jellemző, hogy a makói mohamedán és görögkeleti kolónia elpusztításáról a bán, aki lényegében Erdély délnyugati, törökellenes határőrvidékének a főgenerálisa volt, már 3 nap múlva, november 8-án, hétfőn részletes beszámolójelentést intézett Zsigmond fejedelemhez:

13

7 „...ez elmúlt pénteken (5-én!) az magyarok nappal Makóra vetődtek szinte délkor, mikor a" törökök a'mecsetben mentenek volt; az lovas három száz lóalja nép volt, gyalogjok is volt; két száz töröknél többet mondják, hogy vágtak le, többet elevenen el nem vittek az emignél. A' kadiát is levágták, az emignek az öcsjét sebbe hozták ide Temesvárra, az ott való lakos törököknek pedig, minthogy ott a' piaczon volt azoknak háza, azokat fel gyújtották. Az Úristen jó szerencsével elvitte őket." A közeli Csanád török helyőrsége még akkor sem lett volna képes megakadályozni a makói 13

1 Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 296—297. 13

2 Uo. 449.; Kanyaró F.: Unitáriusok... 1891. 89. p. 1. jegyz., 107. p.; Zoványi J.: Magyarországi... 1977. 137.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 662. 13

3 Juhász Kálmán: Csanád... 1552—1608. 1935. 166. p. 26. jegyz.; Fermendzin, E.: Acta... 1892. 404. 13

4 Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 449. 13

5 Eperjessy K.: írások... 1929. 10—11. ,3

Í L. a 2. jegyz.! 1

3' MOL. E 554. MKA. Városi és kamarai iratok. 94. cs. Múzeumi Törzsanyag. Lúgos, 1593. XI. 8. Palatich György bán — Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem (2 p.); Veress E.: Documente... IV. 1932. 39—40. 29