Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó mezővárosi reformációja, művelődése
mértékben a nagyállattenyésztésen nyugodott. A Tisza—Maros-szög mezővárosa nem áldozata, hanem sokkal inkább haszonélvezője volt a török hódításokkal járó mérhetetlen pusztításoknak, a tiszántúli falvak elnéptelenedésének, a terület pusztásodásának. Makó mezővárosi reformációja, művelődése Kétségtelen: a korabeli Makó mezővárosi reformációját korántsem csak a vallási-egyházi jelentősége miatt kell kiemelnünk, hanem főként azért, mert a protestáns lelkészek, az iskolamesterek, a jegyzők, az új típusú iskoláztatásból kikerülő deákok alapvetően meghatározó szerepet játszottak a magyar nyelv fejlesztésében, az anyanyelvű írásbeliség és hitélet nagymérvű kibontakoztatásában, a valláserkölcsi oktatásban, a lakosság alap- és középfokú nevelésében. Az 1537-es esztendő fontos dátum a Körös—Tisza—Maros-vidék reformációjában, hiszen egyrészt ekkor került világi kormányzás alá a csanádi katolikus püspöki egyházmegye, másrészt ebben az évben tűnt fel az első kálvinista lelkész e tiszántúli régióban. Ot Gerendási Balázsnak hívták, és szöges ellentétben az első évtizedek magyar hitújítóival, nem a Luther-féle felfogást hirdette, hanem a radikálisabb svájci tanokat, a helvét reformáció eszméit kezdte terjeszteni. 12 5 Az ifjú kálvinista hitszónok olyan eredményesen hirdette anyanyelvén az új igéket, hogy már 1540-ben megválasztották a szomszédos, Kurca-parti mezőváros, Szentes református prédikátorává. Innen többé el sem eresztették; az 1569-es váradi zsinaton együtt írta alá a cikkelyeket a makói prédikátorral. 12 6 A makói reformáció kezdeteit ennek megfelelően, bízvást az 1530-as évek végére tehetjük. Katolikus plébánosról még a környékről sincs adat; valószínű tehát, hogy az egykori plébánia és az iskola is az újított hit híveinek a kezére került az 1540-es évek elejére. Mindenesetre 1548-ban a Maros-parti mezővárosnak már önálló református egyházközsége, temploma, parókiája és iskolája volt. Maga a legtudósabb reformátor, a nagyhírű Szegedi Kis István is Makóra került 1548 végén. 12 7 Ő ekkor még nem volt felszentelve, iskolamesterként tevékenykedett a Duna- és a Tisza-mellék nagy mezővárosaiban. Makón azonban legfeljebb csak kisegítőként helyettesíthetett a református iskolában, mert az iskolarektori állás be volt töltve. Az önálló városi iskoláztatás kezdetének éve Makóról sem ismert, de valószínű hogy gazdasági fejlettsége révén a település a XV. század végére már éppúgy kinőtte a plébániai oktatás szűkös kereteit, mint más alföldi mezővárosok. Művelődési-reformációs szempontból különösen fontos lehetett az, hogy Makó és a „kálvinista Róma", Debrecen között mindvégig szoros népmozgalmi-kereskedelmi kapcsolatok szövődtek, hogy a legnagyobb magyar mezővárosban már a XVI. század 40-es éveitől külön makói diaszpóra vert gyökeret. Az 1560-as évek végétől szervezetileg is kiépülő tiszántúli református (helvét hitvallású) egyházmegye Körös— Maros közi esperességének élére jobbára makói is békési prédikátorokat választottak meg a kálvinista zsinatok, nyilván aszerint, hogy melyik nagy mezővárosnak volt műveltebb, befolyásosabb, érdemdúsabb lelkésze. 12 8 12 5 Fenyvesi L.: Szentes... Kzt. 1986. 19—21. 12 6 Zoványi Jenő: A tiszántúli... 1939. 20.; uő: A magyarországi... 1977. 138—172.; Borovszky S.: Csanád... I. 295., 449.; Reizner J.: Makó... 1892. 19—22. , 2' Kathona Géza: Fejezetek... 1974. 121., 217. p. 316. jegyz.; Borovszky S.: Csanád... I. 296., 449.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 638. 12 9 Zoványi Jenő: A magyarországi... 1977. 138—172.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 295—296. 27
