Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
A makói árukereskedelem magyar és török faktorai
látta meg a napvilágot Szeged szabad királyi városában. Az ifjú Kalmár Kassáról nősült: 1542-ben elvette feleségül egy ottani magyar kereskedő-patrícius, Ambrus kalmár lányát, Margitot. Egy ideig még Szegeden éltek, de aztán a török uralommal nehezen megbarátkozó Kalmár János családostól áttelepedett a közeli Makóra. Erre alighanem akkortájt kerülhetett sor, amikor 1543 farsangján a budai pasa kivégeztette Zákány szegedi főbírót a hangadó esküdtekkel, és a török csapatok megszállták Szegedet. 1 3 Az 1552-es szegedi veszedelem azonban valamikor március elején arra késztette őket, hogy a mezőváros többi lakosával együtt északra meneküljenek. Kalmárék azonban nem állapodtak meg Debrecenben, ahova a makóiak javarésze futott, hanem a biztonságosabbnak vélt Beregszászon húzták meg magukat. November 30-án itt született legkisebb fiúk, András. Kalmár János egy váratlan fordulattal Kecskemétre költözött 1553 tavaszán nejével és öt gyermekükkel. Tipikus hódoltsági kalmársors: egyetlen népes kereskedő család két nemzedékének tagjai háromnegyed évszázad alatt hét mezővárosban is laktak, rövidebb-hosszabb ideig: Szegeden, Makón, Debrecenben, Beregszászon, Kecskeméten, Gyöngyösön és Kassán. A szintén szegedi származású Kalmár Ambrus az 1540-es években ugyancsak Makón lakott, majd innét elmenekülve, némi bolyongás után Kassa polgára lett 1554. szeptember 23-án. Itt a szintén szegedi eredetű Pap Benedek nagykereskedő ispánjaként, vagyis afféle cégvezetőjeként működött. Rokonságba is kerültek egymással. mivel mindketten ugyanannak a makói származású Vasantó (Kalmár) Ferencnek a lányait vették el feleségül, akit az 1552-es háborúskodások forgószelei szintén Kassára sodortak. 11 4 A Vasantó família még Kalmáréknál is sokkal népesebb volt: 14 tagot számlált. Úgy tűnik tehát, a jómódú makói kalmárcsaládok nem féltek a gyermekáldástól. Vasantó Ferenc 1557-ben a 14. legmódosabb adózója volt Kassának: 200 dénár cenzust és 145 dénár bortaxát fizetett. Természetesen nemcsak borral kereskedett, hanem textíliával is. 11 5 Voltak persze olyan makói kereskedők is, akik lakhelyükről Debrecenbe menekülve, már nem költöztek tovább. Közéjük tartozott Kalmár Simon is, aki Vas Jánossal, Kalmár Balázzsal és Kis Miklóssal állott üzleti kapcsolatban új lakhelyén. 1556 tavaszán ő vállalt kezességet azon 20 forintért, mellyel Kalmár Balázs tartozott Kis Miklós özvegyének. 11 6 Láttuk, hogy a korabeli tranzitkereskedelem egyik legfontosabb nyugati árucikke, a posztó nem hiányozhatott a királyi országrésszel kiterjedt áruforgalmi kapcsolatokat fenntartó Makó kereskedelmi áruválasztékából sem. Most vessünk még néhány pillantást két másik, ugyancsak széltében elterjedt, kiemelkedő jelentőségű nagykereskedelmi áruféleségre, a borra és a sóra is. Az áruforgalom helyi, regionális és távolsági külkereskedelmi ágaiba egyaránt bekapcsolódó makói kalmárok, sószállító-hajótulajdonos cellerek némelyike nemcsak kis és közepes, hanem meglehetősen nagy rakfelületű vízijárművekkel hajózott a Maroson, a Tiszán és Dunán. A Báthori Gábor-féle 1608. május 3-i oklevelet a korábbi helytörténeti kutatás úgy értékelte, mint Makó mezőváros státuszának első hivatalos, állami szintű elis11 3 Reiszig Ede: A Mezőszesedi... 1922. 21—23., 29.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 569. 11 4 Balogh István: Debrecen... 1555/54. 72. p. 457/5. sz. 11 5 Reiszig E.: A Mezőszegedi... 1922. 23—29.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 553—555., 569.; a Vasanthókról és Varsánytó (Vasantó) faluról: Csánki D.: Magyarország... I. 1892. 686., 7—6.; Győrffy Gy.: Az Árpád-kori... I. 1987. 876.; Borovszky S.: Csanád... II. 1897. 622. 11 8 Szalay Emőke: Debrecen... 1556/1557. 1983. 12. p. 665/3. sz. 23
