Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
A makói árukereskedelem magyar és török faktorai
mérését. 11 7 Ebben van is némi igazság, de Makó társadalmi-gazdasági viszonyainak ismeretében aligha szükséges hosszasan bizonygatnunk, hogy nem ez a dolog lényege. Hanem a tényleges tartalma, tudniillik az, hogy a fejedelem eltiltotta a makóiak árestálását, vagyis személyüknek és áruiknak, javaiknak megtartóztatását, mások adósságáért. Ez az értékes kereskedelemtörténeti dokumentum tehát arról tanúskodik, hogy a romjaiból felépülő' Makó, a generációkról generációkra átörökített tradíciókra támaszkodva, fokozatosan újjászervezte nagyívű kereskedelmi kapcsolatait, melyeknek egyik legfontosabb ága a Maros völgyén át továbbra is Erdélybe irányult. Láthattuk, hogy más hódoltsági folyami kikötők, tranzitforgalmi gócpontok, vám- és vásárhelyek hasonló telepeinek megfelelőjeként, XVI. század derekára Makón is kialakult és egyre gyarapodott egy mohamedán mahalle, vagyis a török városnegyed. Makó török-balkáni városnegyedét (mahalléjét) egy korabeli híradás a piactérre lokalizálja. A szultáni hászvárosban szórványosan megtelepedő balkániakat és a hozzájuk csapódó, egyéb népelemeket a makói Tabán kétszáz fős török kolóniája foglalta magában, mely mint mindenütt a hódoltsági mohamedán centrumokban, itt is saját kádival, eminnel, mecsettel rendelkezett. 11 8 A Mohamed próféta egyedül üdvözítő vallását követő igazhitűek természetesen holtukban is elkülönültek a bálványimádó pogány gyauroktól; ennek megfelelően, Makón is külön török temető húzódott a mecset körül, a folyó közelében. Makó vízparti török kolóniájának jellegzetes képviselője volt Hüszejn rendzsber, egy nagykereskedő-üzletember, aki a keleti térségekig, a Levantéig nyúló távolsági kereskedelem mesés hasznából jelentős kereskedőtőkét halmozott fel, melynek egy részét befektette a magyarokkal folytatott hitelkereskedelembe. 1569. novemberének utolján ez a makói rendzsber jobblétre szenderült. Magyar üzlettársai kezén jelentős áru- és pénzkintlevőség maradt Debrecenben, melynek összege csaknem annyira rúgott, mint Makó egész földesúri adója 2 évvel korábban: 120 575 akcsére (kb. 2010 magyar aranyforintra). A makói rendzsber egyik debreceni adósa Fehér Péter kereskedő volt, aki 30 000 akcséval tartozott neki. Egy másik üzlettársától, Veres Mátétól hatalmas mennyiségű rezet várásolt: 125 mázsát. Ezt mázsánként 750 akcséval számolták el, így összesen 93 750 „ezüstkét" tett ki az ára. 11 9 Kétségtelen tehát, hogy a hódoltsági Makó magyar „áros embereinek" és törökbalkáni kalmárainak nem csekély nehézséggel kellett szembenézniük akkor, amikor tevékeny szerepet vállaltak a keleti és a nyugati nagyhatalom eltérő gazdaságait összekapcsoló tranzitkereskedelem és a Kárpát-medence egyes területeit egybefogó regionális áruforgalom lebonyolításából a hitelrendszer és a kommenda-szervezet keretében. Az árutermelésre és a forgalom lebonyolítására berendezkedő makóiak, egyrészt a termelés piacérdekeltségű szerkezetéből, másrészt városuk igen előnyös földrajzi fekvéséből, harmadrészt pedig a nemzedékekről nemzedékekre átörökölt kereskedelmi-szállítási-hajózási tradíciók lendítő erejéből fakadóan, egészen az 1590-es évekig, megőrizték számottevő pozícióikat e téren is a hódoltsági hászvárosok sorában. 11 7 Reizner J.: Makó... 1892. 17—18., 28., 108.; Borovszky S.: Csanád... II. 1897. 298—299.; Kelemen F.: Makó... 1970.7.; Tóth F.: Makó... 1974. 46. 11 8 MOL. E. 554. 94. cs. Lúgos, 1593. XI. 8. Palatich György bán jelentése Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemhez a XI. 5-i makói portyáról (1. p.). 11 9 Velics Antal: Magyarországi... II. 381—382.; Reizner J.: Makó... 1892. 17.; Szendrey J.: Debrecen... I. 1984. 373. — Valószínűleg ő utazott át a váci vámon debreceni, ceglédi, jászberényi, simándi és csatókamarási tőzsérekkel 1563-ban. 24
