Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
A Tisza—Maros szög török uralom alá kerülése
nak a bírói szék engedélyével tizenötöd napra meg kell keresnie ama Makóról elszármazott személyt, akiért a Jane nevű szolga mellett kezességet vállalt. 4 4 A temesi ispán, Petrovich Péter mind élesebben szembekerült a politikai hatalmat magához ragadó Fráter György megújuló Habsburg-barát orientációjával, s fegyverkezni kezdett ellene, természetesen a törökre támaszkodva. A fegyveres harcok 1550 ó'szének elejétó'l vették kezdetüket a Maros mentén. Az Erdély ellen vonuló Petrovich Péter szeptember első napjaiban Fráter György Marosvidéki bázisa, Csanád ellen küldte rác hadainak parancsnokát, Cserepovics Miklóst. Petrovich segélyt kért Kászim budai pasától és Debeli Musztafa szegedi szandzsákbégtől is. Ezzel a kalandor lépéssel felvirradt a régóta ugrásra készen álló törökök napja. 1550. októberének elején így Makó is a felvonuló, szerteszét portyázgató, rabló és égető csapatok — törökök, rácok és magyarok, királyiak, erdélyiek és Petrovicspártiak — pusztításainak fókuszába került. Kis kastélya természetesen nem állhatott ellen Kászim budai beglerbég több ezres haderejének, s harc nélkül meghódolt. 45 November közepére végetért a hadjárat, Makó ezúttal elkerülte az újabb megszállást. 46 A nem különösebben erős kastéllyal rendelkező, népes és gazdag Maros-menti mezőváros 1550 őszének közepétől nehéz helyzetbe került, hiszen Szeged és Nagylak török várai közé szorult. Az 155l-es év különösen veszélyesnek bizonyult, hiszen a tehetséges törökbosnyák katonapolitikus, Mehmed Szokollu ruméliai pasa (1565-től 1579-ig nagyvezér) Becsén és Becskereken kívül Lippát, Csanádot és a Maros-vidék több más erősségét is meghódította, noha Temesvár erős kővárával nem boldogult. 4 7 Ostroma alatt a vérszemet kapott Kamber nagylaki bég Makó elfoglalásával is megpróbálkozott, ám a mezőváros parasztpolgárai, összefogva a környéken szerteszét csatangoló hajdúkkal, 1551. októberének elején olyan súlyos vereséget mértek egy ügyes hadicsel alkalmazásával 200 lovasára, hogy maga a parancsnok is csak négy emberével tudott átszökni egy halászladikkal a Maroson a biztonságos túlpartra. 4 8 A makói polgárok a póruljárt béget utóbb egy 6 forint 25 dénárt érő ezüstkehellyel igyekeztek kiengesztelni. 4 9 Mindamellett 1551 végétől Makó egyre inkább elszigetelődött, s Fráter György oktalan meggyilkolása után kénytelen volt alkudozásokba bocsátkozni a Nándorfehérváron telelő Kamber bég Szegeden hagyott megbízottjával. 5 0 A Maros-parti város 1552 nyarának végéig megmaradt magyar uralom alatt. Viszont a mindegyre vészjóslóbban tornyosuló viharfelhők miatt egyre többen ragadtak vándorbotot a kehükbe Makóról is, s miként a debreceni jegyzőkönyvek bejegyzései bizonyítják, 4 4 Ld. Szántó Imre munkáit, továbbá: Balogh I.: Debrecen... 1981. 109. p. 83. sz. 4 5 Uo., továbbá: Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 279. p.l.j.; Szalay László: Verancsics... VII. 1865. 147—151. 4 6 L. a 45. jegyz.! 4 7 Szántó I.: Küzdelem... 1985. 47—53.; Karácsonyi J.: Mikép... 1890. 37—38.; Istvánffy Miklós: Magyarország... 1962. 199—206. Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 291.; Szántó I.: Küzdelem... 1985. 80.; Károlyi Árpád: Fráter... 1881. 72., 75.; Karácsonyi J.: Mikép... 1890. 44—45.; Horváth Mihály: Utyeszenich... 1872. 352. 4 8 Tinódi Sebestyén: Krónika... 1984. 136—137.; Istvánffy M.: Magyarország... 1962. 199., 202.; Bél Mátyás: Csongrád... 1984. 80. p. 49. jegyz.; Karácsonyi J.: Mikép... 1890. 42—44.; Borovszky S': Csanád... II. 1897. 351; Forgách Ferenc: Emlékirat... 1982. 23. (tévesen Dzsáfernek nevezi Kamber béget!); Szakály F.: Szeged... I. 1983. 514—515. 4 8 Balogh István: Debrecen... 1983. 9. p. 522/7. sz. (1554. V. 8.) 6 0 Barabás Samu: Makó... 1885. 429.; Reizner J.: Makó... 1892. 14—15.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 291—292.; II. 1897. 351—352.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 526.; Szántó I.: Küzdelem... 1985. 76. 11
