Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
A mohácsi csatavesztéstől Mehmed bég és Szapolyai találkozójáig
eredményt, a támadókat visszaverték a torony alól. Magát a makói földesurat is megsebesítették a lábán egy puskalövéssel, mely miatt élete végéig sántított. 3 0 A sikertelen éjjeli támadás után Szapolyai felszedte a sátorát Szeg alól, és még november 8-án, vasárnap bevonult Makóra. Erró'l hűséges káplánja, Szerémi György atya, királyi gyóntató, titkár és szerb tolmács tájékoztatja az utókort: „Elértünk Makóra. A király Pozsár Bálint polgár házában szállott meg, s ott feküdt hat napig, Bereck hitvalló napjáig. Ez alatt a hat nap alatt jött egy török követ János királyhoz Mehmed bégtől. A szegény király nagyon örült..." 3 1 Viszont a kíséretében levő nemesurak és a makóiak már annál kevésbé örvendeztek ennek. Közel egy héten át, november 8-tól 13-ig, vasárnaptól péntekig (Briccius napjáig 3 2) tartózkodott a magyar király és hadinépe a Maros-menti településen. Bizonyos, hogy Makó már ekkor is népes, jómódú, sok házzal rendelkező település lehetett, ha ennyi ideig be tudta fogadni, el tudta szállásolni és mindennel képes volt ellátni az uralkodót és hadinépét, melynek létszáma a tiszántúli nemesek fegyveres kísérőivel együtt, alighanem az ezret is meghaladhatta. Pozsár Bálint cívispolgár kiléte közelebbről nem ismert, de nyilván egyike lehetett a település jómódú kereskedőinek, esetleg marhatőzséreinek; talán éppen ő volt ekkor a bíró. Mindenesetre kényelmes, takaros otthona lehetett — meglehet, a piactéri kőházak egyike, melyeket a század végén már a török kereskedők, kézművesek laktak —, ha a király ezt választotta, noha beszállásolhatta volna magát és szűkebb kíséretét a továbbra is vele tartó makói földesúr, Telegdi Miklós itteni nemesi kúriájában is. 3 3 Csaknem egy héten át pezsgő élet folyt a Maros-menti helységben, hiszen az uralkodón és a királyi udvartartáson kívül olyan ismert urak, hadvezérek és tiszántúli birtokos nemesek szállásolták el magukat és harcosaikat a makói házakban, mint Czibak Imre, Kun Gotthárd, György barát, a morva Kuna, Osvát kincstartó, Verbőci István, Csáky Mihály, Dóczy János, Ártándy Pál, Ártándy Balázs, Pöstényi Gergely, Petrovics Péter, Kőrösy Ferenc, Kőrösy Miklós deák, Boza Benedek, Telegdi Miklós, Csorba Ferenc stb. A király már a szegi táborozás alatt hírt kapott arról, hogy Mehmed bég az általa elfoglalt alsó-tiszai várakat, Becsét és Becskereket kész átadni neki, noha ostrommal vette be őket. 3 4 Ezért már alighanem november 8-án futárt menesztett a Torontál megyei Ferdinánd-pártiakat sikerrel szorongató török szerdárhoz — a szultáni segélyhadak parancsnokához —, hogy idevárja Makóra. Mehmed bég azonban tanácsosabbnak vélte, ha erre az ő erővel behódoltatott tiszai bázisához közelebb kerül sor, s ilyen válasszal küldte el saját csauszát Szapolyai makói szállására. így esett, hogy végül ismét engedni kényszerült a szultáni vazallussá váló magyar uralkodó, és ennek megfelelően „A találkozót egy kis falu, Tápé mellé tették, ahol rév van a Tisza folyón, Makó felől. A találkozót vasárnapra tűzték ki, Szent Márton hitvalló napjára. János király el akart menni oda a kijelölt napra; Makóhoz legfeljebb két nagy mérföldre volt." 3 5 A makóiaktól kikényszerített vendégszeretetet élvező magyar urak azonban ekkor még nem szoktak hozzá addigi legveszedelmesebb ellenfeleik fegyverbarátságához, és csapdát gyanítva a bég ajánlata mögött, meglehetősen ódzkodtak a fontos diplomáciai találkozón való részvételtől. 3 0 Uo. 180.; Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye... I. 1897. 166.; Sima László: Szentes... I. 1914. 101.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 277—278. 3 1 Szerémi György: Magyarország... 1961. 180. 3 2 Szerémi dátumait pontosítani kell! (Szentpétery Imre: A kronológia... 1985. 175.) 3 3 Szerémi Gy., uo. 180—182.; Makói Makay Dezső: A Csanád... 1896. 86—90., 156—157.; Borovszky S.: Csanád... II. 1897. 354—355. 3 1 Szerémi, uo. 180—181. 3 5 Uo. 181. 8
