Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

BALASSA ÉS A CSANÁDI PÜSPÖK PRAETENSIÓI. 309 A kamara az előbb közlött szerződés végén megígérte, hogv a makóiakat oltalmazni fogja s rájuk gondot viselni kötelességének ismeri. De ennek a biztosításnak a török világban nagvon kétes értéke volt. Bebizonyult az néhány év múlva, a mikor az erőszakos gróf Balassa Imre, ki állandóan fentartotta jogát hozzájuk, rájuk küldte katonáit. Balassa a makóiakon 2(X) frt évi adót és 40 szál darutollat követelt; volt idő, mikor a szegény nép ezt is megadta, csakhogy békességben maradhasson. De a mikor a kamara lett a földesúr, természetesen a makóiak megtagadták ezt az adót, s ekkor egymásután küldözgette rájuk Balassa fölbérelt katonáit, kik többízben összesen mintegy ezer tallért vettek meg rajtuk. «Ezer tallérral tíz esztendeig beérték volna» — úgymond egyik mosakodó levelében a büszke kurucz főúr.

1 így hát gróf Balassa Imrével szemben nem igen tudta a kir. kamara Makó lakosait megoltalmazni. Azonban a csanádi püspök újra fölmerült követelésével már inkább elbánhatott. Balogh Miklós püspök ugyanis 1682-ben rá írt a makóiakra, hogy ezentúl fizessék neki az évi adót és a köteles jövedelmeket, mert különben erőszakhoz lesz kénytelen nyúlni. A lakosok a kamarához fordultak, mely a makói királyi szabados polgárok alázatos könyörgésére sietett 1682. ápril 9-én a püspököt felvilágosítani, hogy e város sohasem volt a püspökség birtoka, minélfogva inti a püspököt, hogy a makóiakat, kik királyi szabadosok és alattvalók, személyökben, marhájokban és javaikban semmiféle úton-módon ne zavarja és ne károsítsa.

2 Még egy ideig váltottak a kamara és a püspök leveleket Makó birtoka tárgyában, de mikor a püspök belátta, hogy semmire sem mehet, felhagyott követelésével." Szeged visszavétele után, 1686. őszén Makó városát újra borzasztó szerencsétlenség érte. Galga khán tatárjai, mint már az előbbi fejezetben elmondtuk, elözönlötték az alföldet s mint éhes vadállatok csaptak le az egyes helységekre, melyeknek lakosait rabszolgákul összefogdosták, házaikat fölperzselték s minden javaikat elrabolták. Az iszonyú pusztulást Makó városa megint nem kerülhette el; a nagyszámú tatár sereg megrohanta 1 Xuplókönyve 74. — 2 Esztergomi főkápt. Itúra. Capsa 67. fasc. 8. nro. 23. — 3 Uo. nro. 22. 79