Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

310 A KAMARA KIVÁLTSÁGA. a védtelen lakosságot, felgyújtotta a várost, s azokat, a kik el nem menekülhettek, leölte vagy rabságra hurczolta. Híveivel együtt menekült Bökénvi János lelkipásztor is; elvesztve mindenét, feleségével, fiaival és leányaival hazátlan bujdosóvá lett.

1 A makóiak egytó'l-egyig elszéledtek; egy részük a közeli környéken, azután távolabb is Debreczenben, Szent-Mihálvon, más részük Tolcsván vonta meg magát.

2 A város egészen pusztává vált; bizonyítja ezt Eszterházi Pál nádor 1097. nov. 9-én kelt adománylevele is, melylyel többek közt a gazdátlan Makó pusztát Hunyadi Andrásnak s Lászlónak és Péli Nagy Andrásnak adományozta.

8 Az elpusztult város lelkésze, Bökénvi János is Debreczenbe ment; majd lelkészi állást kapott az ugocsavármegyei Forgolányban s ott maradt egészen 1701-ig, mikor újra visszatérő hívei meghívták őt a maguk körébe. A borzasztó katastropha nem bírta megtörni a város szívós lakosságát. Evek teltek ugyan bele, de lassan mégis kezdett visszaköltözködni. Számukat szaporította Szent-Lőrincz városának ugyanakkor tönkrement lakossága, mely nem érzett többé kedvet arra, hogy elhamvadt fészkét újra fölépítse. Beleolvadt Makó városába s törzsökét képezte itt a katholikus lakosságnak. A török már mindenünnen ki volt űzve Makó vidékéről s Szegeden külön kamarai praefecturát állított fel a bécsi kormány a maros- és tiszamelléki kamarai birtokok igazgatására. A sebeiből lassanként gyógyuló Makót is ennek igazgatása alá helyezte. Maguk a makóiak, mikor már annyian összegyülekeztek, hogy a községi életet újra megkezdhették, fölmentek 1099. tavaszán Pozsonyba s kérték a kamarát, hogy vegye őket pártfogása alá, mert csak ekként remélhetik városuk föléledését. A kamara méltányolta a lakosság kérelmét; május 7-én elrendelte tehát, hogy Makó városában mindazok, összesen és egyenként, a kik állandó lakásra le akarnak telepedni, vagy házakat óhajtanak építeni, a letelepedés napjától számítandó négy éven át mindenféle közmunkáktól és adóktól, valamint minden rendes és rendkívüli illetékektől fölmentetnek, olyan föltétellel, hogy az említett kincstári alattvalók, ha a négy évi idő letelik, tartozzanak meghatalmazottakat küldeni a kamará1 A makói ev. ref. egyház Itára — 2 Makó város Itára. — 3 Liber don. palat. VIII. 218. 3o