Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

308 MAKÓ VÁROS A KIR. KAMARA BIRTOKÁBAN. magyar kamorája praefectussa és tanácsi, adgyuk emlékezetül mindeneknek, a kiknek illik, hogy Csanád vármegyében lévő ő fölsége Makó né vő mezővárosabéli birák, esküttek és több lakos jobbágy, parancsolatunkra fölküldvén magok közül Nagy János és Török István névő szomszéd atyjokfiait, jóllehet ekkoráig némely illegitimus possessorok kapdosván rajtok s egyfelé is, s másfelé is adózásra törvénytelenül erőltetvén őket, ezelőtt nagyobb adót fizettenek; mindazáltal alázatos könyörgésekre a mult. esztendőkben mind fejedelem Rákóczi Ferencz uram, mind pedig gróf Balassi Imre azon városhoz helytelen praetensiójukbúl megdulatásokat és nagy megkárosétásokat, s a miatt és más énségek miatt való megszegényedéseket tekéntvén, szállottunk ilyen végezésre véllek: Hogy mostantúl fogvást ez után, míglen a mostani fogyatkozott állapotbúl felvehetik magokat, esztendőnként csak száz tallért azaz itt való pozsonyi summára százötven foréntot, mely tészen oda való summára száznyolczvan foréntokat, jó folyó s ez országban elkelő pénzül tartozzanak mindenkor felét szent Iván napra, a másik felét pedig karácson napra ezen nemes kamora perceptorátussában ő fölsége több jövedelmi közzé fogyatkozás nélkül felszolgáltatni. Mely adójokat megadván emiétett makóiak, ezen nemes kamora is az ő fölsége király hatalmáhúl minden oltalommal és gondviseléssel lészen hozzájok. Melynek nagyobb bizonyságára és erősségére adtuk nékik ez pecsétes levelünket az megnevezett nemes kamora tovább való tetszéséig és rendeléséig. Költ Poson városában die 20. Mártii l(i75.»

1 Ezzel tehát a makóiak a királyi kamara jobbágyai lettek, mely azt tehette velők, a mit jónak látott, annak adományozhatta őket, a kinek akarta. De legalább ideig-óráig nem egyes föfdesúr birtokát képezték, hanem egy testületét, mely földesúri jogai fejében megelégedett azzal, ha az évi adót pontosan beszolgáltatták. 1 XBA. fasc. 954. nro. 63. két példányban, is. E szerződést egy bécsi udv. kamarai másolat után közzétette már Szentklára }

r, Csanádm. Bég. és Tört. Társ. Évk. II. 20. s utána lenyomatta Reizner, Makó tört. 110.; de minthogy ezek a közlések nem elég hívek, pl. mindjárt a dátum 1673-ra tétele s az adó első felének sz. István napon való beszolgáltatása hibásak, jónak láttam itt e nagyfontosságú okiratot én is közzétenni; bár meg kell jegyeznem, hogy az általam forrásul használt példányok is csak puszta másolatok. •78