Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

292 PORTÁK KS ADÓZÁS. Hogy iránta ellenséges indulattal viseltetnek, azt abból is látja, hogy szegedi megbízottját még eddig nem keresték föl. De gondolják meg jól, hová vezet ez? «Mert én nekem az császár adott vala ötezer embert segítségül, de hogy én hozzám jőve az ti leveletek, az én szivem megesék rajtatok és én jót szóltam az császár eló'tt ti felőletek.» Meghagyja hát nekik, hogy a szegedi szubasához, kit a maga képében ott hagyott, mind adománynyal, mind tisztességgel legyenek.

1 Hiábavaló volt a makóiak minden reménye, hogy adófizetés árán megmenthetik városukat. 1552. július 27-én elesett Temesvár s Ahmet hadai pusztítva, égetve dúlták fel a Maros vidékét. Természetesen útjokba esett Makó is. Innen a lakosok tömegesen menekültek ; nagy részük, valószinűleg papjuk vezetése mellett, Debreczenbe igyekezett, s itt a városi tanács a pusztulófélben levő s üresen álló házakat jelölte ki számukra.

2 Az ekként elnéptelenedett városra Yarkocs Tamás váradi parancsnok, a Telegdiek sógora s a reformátusok buzgó pártfogója tette rá a kezét. De hogy mennyire el lehetett pusztulva a város, azt világosan az mutatja, hogy 1553-ban csak 40 porta tudta lefizetni az egyforintos adót; az az egynéhány ház, a mi még ezenkívül megvolt, a bíró hit alatt tett vallomása szerint, teljesen szegény volt s elpusztultán hevert. De azután lassan kezdte magát a város összeszedni; már 1555-ben 102 ház fizette a fél frtos adót. Hogy az akkori viszonyok közt mily rohamosan épült a város, azt az 1557—1558. évben fölvett török defter is láttatja; e szerint akkor 300 ház volt Makón, melyek közül 150 újonnan épült.

8 A város pusztulásától számított öt év alatt tehát évenként 30 ház épült fel, a mi a lakosság életrevalóságának fényes bizonyítéka.

4 Az új házak föl lévén mentve az adó alól, 1558. és 1559-ben 1 frt 10 dénár adót 170 ház fizetett.

5 Megjegyzendő, hogy ez a magyar király adója volt; a töröknek fizetett adó ennél sokkal jelentékenyebb lehetett, de hogy valósággal mennyit tett, az nem maradt följegyezve. Yarkocs Tamás 1559-ben hűtlenségbe esvén, a Gyula várá1 Tört. Tár 1885. 429. Innen közlik azt egész terjedelmében Karácsonyi, Csanúdm. Tört. és Rég. Társ. Évk. I. 45. és Reizner, Makó város története 14. — 2 Szűcs István, Debreczen tört. I. 185. — 3 Defterek II. 196. — * Dicális lajstrom. — s Mi A. fasc. 1763. nro. 43. 62