Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon
elnök budai lakásán megvitatott törvénytervezetet (amelyben a következtetések szerint az úrbéresekkel egyenlő elbánás alá kerültek volna a telepítvényesek is), mert először a nemzetiségi törvényt vették elő, így a szabadságharc bukása miatt a telepítvényi kérdésre már nem jutott idő. Az április 20-i rendeletnek a kertészekre vonatkozó része a következőképpen szólt: „Azon lakosok, kik valamely nem úrbéres helyre mint zsellérek vagy földdel bíró gazdák haszonbér vagy szolgálatok lekötelezése mellett bizonyos időre úgy telepedtek le, hogy ott felépítkezvén rendes községekké is alakultak, habár az elköltözésükre szerződésileg kikötött határidő kitelt volna is, megszokott tűzhelyeiket odahagyni nem kényszeríttethetnek, hanem úgy ezen esetben, valamint akkor is, ha az általok még az úrbériség megoldása előtt kötött telepítési szerződés feltételeit magokra nézve a már felszabadított úrbéresek irányában nyomasztóknak éreznék, hogy ez az önelégületlenség, nyugtalanság és ingerültség folyamatos anyagául szolgálva, az illető hatóság, mihelyt hasonló esetek tudomására jutnak, az illető felek bizodalmát bíró egyénekből alakítandó küldöttség által rögtön intézkedni fog, hogy a telepítő és a telepítettek között ideiglenesen is olly egyesség eszközöltessék, melly a törvényhozásnak e részben teendő rendeletéig a közbékét biztosítsa." 17 9 Azzal, hogy „megszokott tűzhelyeiket odahagyni nem kényszeríttethetnek", a kertészek nem nyertek kielégítést. Legfeljebb ezzel arra a szintre jutottak el, mint amelyen a forradalom előtt az úrbéres községek álltak. Ennek a megtelepedésnek a biztosítéka is azonban még csak rendeletben, nem a törvényes formában létezett. A rendelet szövege a legtöbb esetben elsikkadt a megye és a kincstár hivatalnokainak asztalán, és ilyenformán az egyes községek nem is tudtak létezéséről. A másik igényük, a föld, még ilyen kielégítést sem nyert. Márpedig az állandósítás és a föld csak együtt létezhet, összefügg egymással, és egyik a másik nélkül nem sokat ad. Nem véletlen, hogy 1849 májusában, júniusában a beadványok újabb hulláma jelentkezett. Kovácsháza, Csanádapáca 18 0 mellett június 22-én a kevermesiek is a minisztériumhoz fordultak. 18 1 Felsőbb intézkedés hiányában „báró Sina Györggyel kötött szerződést kéntelenek lévén alá írni", azt panaszolták, hogy a földesúr azonnal kötelezte őket arra, hogy 600 hold földről „takarítsák ki terméseiket". Nyilván itt is szerződésszegés történt (új szerződés volt, de nem írták alá) 1848-ban vagy 1849 tavaszán! A törvények hiányosságait és a reakció ellentámadását kihasználva a földesúr is akcióba kezdett: először a szerződést fogadtatta el, majd annak igyekezett érvényt szerezni. A kevermesiek is felemlítik, hogy nem keveset tettek a honvédelemért, mert a nyári munkák beköszöntével is „fuvarozásuk a katonai állomány részére gyakran igénybe vétetik". E kötelességteljesítés tudatában vártak megfelelő intézkedést a minisztériumtól. A minisztérium azonban a megyének tette át az ügyet azzal, hogy „addig is még a törvényhozás a kertészek eránt rendelkezend — a Közlöny f. é. 85. számában kihirdetett 5194 sz. alatti kormányelnöki rendelet értelmében e' tárgyban intézkedjen". Mit intézhetett a megye? Az április 20-i rendelet értelmében „az illető felek bizodalmát bíró egyénekből alakítandó küldöttséget" hozhatott létre a „telepítő és a telepítettek közötti ideiglenes közbéke biztosítására". Ezzel csak a további alkudozásnak, a megoldatlan problémák szaporodásának alkottak újabb melegágyat. A fentiek ismeretében a nagymajláthi kertészek méltán csalódtak a forradalom és szabadságharc törvényalkotásában. A jobbágyfelszabadítás csak egyetlen ponton 17 9 Barta: A kormány parasztpolitikája 1849-ben II. Századok. 1956/1—2. 9—11. 18 0 CSML CSÁBGY jkv. 1849. július 2.; Miklya i. m. 32. 18 1 CSML CSÁBGY jkv. 1362/1849. 72
