Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A dohány
fajt különböztettek meg: a Nicotiana Tabakum (közönséges dohány) és a Nicotiana rustica (kapa, mahorka, cserbely dohány) fajokat. A műveleti dohány egyenes szárú, egyéves növény, melynek szárán a levelek csavarmenetszerűen helyezkednek el. A szár csúcsán van a dohány virágzata. A magból nőtt növény gyökérfejlődése (főgyökér) erőteljes. A dohányt viszont palántázzák, így a kiültetett dohánynak lényegesen eltérő a gyökérrendszere. A palánta kiszedésekor elszakad a főgyökér és a mellékgyökerek egy része is. Kiültetés után a főgyökér hosszanti növekedése megszűnik (csak vastagszik). A járulékos gyökerek legnagyobb része a talaj felső rétegében helyezkedik el. Ennek következtében — bár a dohány mélyen gyökerező növény — a palántázó termesztéstechnika mellett (1840-es évek) sekélyen gyökerező növényként kell számításba vennünk. Éppen ezért gyakori esőt kíván. Ha ez nincs meg, akkor a felső talajréteg gyors kiszáradása után a növény sínylődik, és csak silány minőségű levelet hoz. A dohánylevelek száma tág határok között változik. A korabeli fajták többségének 18-25 levele volt. A levelek nagysága is széles határok között mozog: fajtától, termesztési körülményektől, időjárási viszonyoktól stb. függ. Gyakorlati szempontból 3 nagyobb csoportot, más néven törési övezetet különböztetünk meg: alsó vagy aljlevelek, középső vagy deréklevelek, felső, másképp hegylevelek. A dohány bogas virágzatú, termése egyszerű, száraz toktermés. A magvak aprók, barnák, hálózatosan recézettek, tojás alakúak. A magházban 2000-5000 mag van. A dohánymagnak magas (35-40%) olajtartalma van. Csírázáskor jelentős mennyiségű vizet vesz fel. A csíra kifejlődéséhez 20-30 C° közötti hőmérséklet szükséges. A palántanevelés addig tart, amíg az ültetésre alkalmas állapotot (palántahosszúság 8-10 cm, levelek száma 5-7) el nem érik. A szántóföldre kiültetett dohány fejlődésében (vegetatív időszak) három periódust lehet elkülöníteni. Az első periódusban (a megeredés időszaka) a föld feletti részek alig fejlődnek. A palántáknak újból ki kell fejleszteniük gyökérfelületük jelentős részét, és alkalmazkodniuk kell a kedvezőtlen körülményekhez. Ebben az időszakban a víznek, a talajnedvességnek rendkívül nagy jelentősége van. A túl sok nedvesség, illetve a vízszegénység egyaránt káros. Befolyásolhatja a növény egész további fejlődését. A második periódusban indul meg a növények erőteljesebb növekedése, ehhez bőséges nedvesség és tápanyag szükséges. Mindkettő hiánya befolyásolja a levelek számát és nagyságát. A harmadik periódusban a legintenzívebb a szár és a levelek fejlődése. Ebben az időszakban a dohány már lényegesen kevesebb nedvességet igényel, az esetleges szárazság már csak a felsőbb törési övezetek leveleinek nagyságára hat. A sokéves időjárási térképeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vegetatív időszak (május vége, június eleje és augusztus eleje közötti időszak) egybeesik a Medárd napot követő esőzések időszakával. Optimális viszonyok között tehát erről az oldalról közelítve volt lehetőség Majláthon is minőségi dohányt termeszteni. Csakhogy ez az optimum nem minden évben volt meg, és emellett még másik — talán egy fokkal jelentősebb — befolyásoló tényező is volt községünk esetében: mégpedig a talaj minősége. A dohány igen plasztikus növény, és jól alkalmazkodik a környezethez. Ennek ellenére az éghajlat és a talajszerkezet szélsőségeit nehezen viseli el. Nagymajláthon az éghajlati tényezők (hőmérséklet, víz, napfény, levegő nedvességtartalma, szél) optimális körülmények között adottak voltak. Nem volt meg viszont az éghajlati és talajtani viszonyok között az összhang. Példaként azt vegyük, hogy a dohány esetében 1 kg szárazanyag előállításához 500-600 liter vízre van szükség. A téli, tavaszi 51
