Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A dohány

A szikes termőföld nyáron csapadékot és az öntözést is beleszámítva, ezt megkaphatta a növény. A rossz talajviszonyok miatt azonban ezt a mennyiséget nem volt képes felvenni. A majláthi határ döntő része ugyanis erősen lúgos kémhatású, kötött, nehezen szellőző talajból áll. Ez a nagyobb mennyiségű vizet nehezen engedi át (vízállásos, szikes területek), másrészt úgy megköti a nedvességet, hogy a dohány gyökerei éppen a legkritikusabb, száraz időszakban nem tudják azt hasznosítani. Ehhez járult még az a tényező, hogy a talaj tápanyag-utánpótló képessége sem volt összhangban a dohány igényével. A különböző dohányfajták a gyengén savanyú, illetve a semleges kémhatású talajokat kedvelik. Összességében Nagymajláthon a feltételek csak gyenge minőségű, tömegdohány előállítását tették lehetővé. Fajta szempontból legjobban a régi, kialakult tájfajták közül a Kapadohánynak (Nicotiana rustica), a Kerti dohánynak (mindkettő szárazságtűrő) felelt meg. A vidéken általánosan elterjedt fajta az ezekhez közel álló Tiszai és a Szegedi rózsa volt. A dohánytermesztés másik feltétele, a speciális munkaerő (bérmunka) és vele együtt a szakértelem, adott volt. Bár ha a szakértelmet körültekintően megvizsgáljuk, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy korábban teljesen nincstelen, házatlan zsellérek esetében, akik Majláthon elég nagy számban hozzájutottak bérelt földhöz, a gazdálkodási ismeretek (vele együtt a pénz- és hitelügyletek ismerete) ilyen méretekben (25 hold föld és a hozzákapcsolódó gazdaság vezetése) hiányosak voltak. Ez is közrejátszott a nagyarányú elvándorlásban; mégis alapvető okként azt kell megemlítenünk, hogy ez a réteg (amely többnyire mindig kisegítő munkát végzett) nem rendelkezett olyan munkaeszközkészlettel (gazdasági felszerelésekkel) és jószágállománnyal (biztonsági alappal), illetve tartalékalappal, röviden: tőkeerővel, mint a 52