Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A földterület beosztása és a névadás
Nagymajlát, Székegyháza-Nagymajláth, Fényes Eleknél még Székegyháza puszta, Pesthy Frigyesnél Székegyház. Pesthy jegyzi meg, hogy „a községnek két féle neve él, a tulajdonképpeni Székegyház és Nagy Majláth, — helybeli elterjedéssel bír mind a két név, ország szerte Nagymajláth név volt ösmeretes. Mint Királyi Kamarai pusztának a régen elpusztult Székegyház községről Székegyházi puszta volt a neve, — méglen 1843. évben a mostani község telepíttetett Nagy Majláth név alatt, s ezen nevezet alatt volt 1848. évig. 1848. év óta pedig említtetik Székegyháznak, úgy, hogy ez utóbbi név alatt használja a község a hivatalos pecséteit is." 8 1 Nem véletlen, hogy Pesthy is felfigyelt arra, hogy Majláth esetében a köznapi szóhasználatban keveredett a népi, azaz a természetes névadás és a hivatalos névadás. Mező András megállapításait figyelembe véve a következőket rögzíthetjük: 1 A népi nevet vagy közösségi nevet — a közösség alkotja, befogadja vagy újraalkotja: a mi esetünkben befogadta a középkori Székegyháza nevét; — a közösségi név a beszélt nyelv eleme, változatai lehetnek: Székegyház, Székegyháza, Szikegyháza, Székhát; — életét a kollektív emlékezet, az áthagyományozás biztosítja: Székegyháza romjai még világosan kivehetők voltak a megtelepedéskor; a pásztorok és a tanyások hosszú évtizedeken át (két évszázadon át) a környékén húzódtak meg, és ez idő alatt a Szákegyházi puszta elnevezés úgy a hivatalos, mint a köznépi nyelvhasználatban általános volt; új otthon alapítási szándékkal a „székhátiak" is itt ütöttek tanyát, közöttük lehettek olyanok is, akiknek az őse szorosabban is kapcsolódhatott ehhez a helységhez; — a közösségi nevet az emberek az egymás közötti érintkezésben, a mindennapi beszédhelyzetben használják: az új település első harminc évében (nagyjából az első generáció időszaka) általánosan használt volt a Székegyháza elnevezés; az örökváltság megkötésétől viszont egyértelműen kiszorult a köznapi használatból. 2 A hivatalos nevet — a hatóság alkotja, befogadja vagy újraalkotja: „Gróf Majláth György Úr Ő Nagy méltósága mint akkoriban volt adminisztrátor" (Pesthy), majd országbíró nevét adományozta a kincstár az új településnek, bár a megyei iratokban is — ahol pedig a hivatalos nevet kellett használni — találkozunk a Székegyháza névhasználattal, 8 2 ami arra utal, hogy kezdetben csak a kamarai körökben volt általános (a megyei vezetés „befogadta" a régi nevet) a mesterségesen megalkotott név használata; — a hivatalos név az írott nyelv eleme, nem lehetnek változatai, tehát normatív: Nagymajláth (megjegyezzük, hogy ez az összeforrott alak csak az örökváltság után szilárdult meg); — élete a hatóság önkényétől függ, érvényét törvények, a közigazgatás felsőbb és alsóbb szerveinek rendeletei szabályozzák: a mi esetünkben a kincstári szerző8 1 Pesthy i.m. 192—193. 8 2 CSML Csvm. k. i. 2586/1843.; 1135/1843.; 1602/1843.; 644/1843.; 3420/1845.; 468/1848.; 2001/1848. 42
