Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A szerződés

dés volt a legfőbb törvény, de 1848/49-ben megyei szabályozással is találkozunk;

8

3 — a hivatalos név használata csak a hivatalos fórumokon kötelező: a községi elöljárók folyamodvánvaikban a hivatalos nevet használták, ez állt a község pecsétjén is: „NAGYMAYLÁTH1 FELES KERTÉSZSÉG PET.", közepén egy dohánylevél 2 egymást keresztező dohánytűvel és az évszámmal, 1843-mal. A hivatalos és a népi névhasználat mögött a majláthi kertészség esetében mélyen meghúzódó társadalmi ellentétek feszültek: a szabadságot és az ősi erényeket tisztelő, a hajdani jobbágyföldről leszorított zsellér bérlők és a fondorlatos, olykor az önkénytől sem visszariadó kincstári tiszttartó urak ellentéte. Mindezt legvilágosabban majd az 1848/49-es évek eseményeinél látjuk. A szerződés Az 1830-as, még inkább az 1840-es években Csanád megyében kibontakozó telepítési hullám során a kincstár már fő szerepet játszott. Ez a törekvés már előkészítő lépése volt a dohánymonopólium bevezetésének, amelyet az 1850. november 29én kiadott császári nyílt parancs 1851. március 1-től a kincstár jogai közé utalt.

8

4 Csanád megyében ekkor jött litre Nagymajláth (1843), Kövegy (1843), Alberti (1844), Ambrózfalva (1844), Királyhegyes (1844), Kunágota (1843)"; 1843. november 1-től került át kincstári kezelésbe Apáca. Sajátosan illeszkedett a sorba Dombiratos, amelyet 1842-ben Wodianer Rudolf, a kincstári dohányszállítások legfőbb embere telepített. Rajta kívül más már nem is telepíthetett ekkor Csanádban. ReformátusKovácsházát, Tót-Kovácsházát (Végegyháza) és Mezőkovácsházát 1848-ban váltotta vissza a kincstár; Dombiratost 1854-ben, Kis-Iratost 1852-ben, Magyar-Bánhegyest 6

3 CS ML Csanád vármegye Állandó Bizottmányi Gyűlések Iratai (továbbiakban: CSÁBGYI) jkv. 1849. január 4. 8

1 Takács i. m. 391. 43