Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A puszta megszállása

pontossággal tudjuk elkülöníteni. Eszerint a 63 fős újabb csoportból 33 a dombegyházi, 30 a kovácsházi. A 33 fő közül hétnek semmije sem volt Dombegyházán, a hétből kettőnek háza van az új helyen. Ha a második hullám ,,kevert" népességének helyzetét az új helyen összehasonlítjuk az első hullámban érkezőkével, akkor először azt állapíthatjuk meg, hogy a második csoport tagjai sokkal nagyobb arányban jutottak hozzá bérlési lehetőséghez. Nagymajláthon 1844-ben bérlete és csak háza semmije sem háza volt volt volt I. hullám 21 fő 17 fő 26 fő 32,8% 26,6% 40,6% II. hullám 56 fő 2 fő 5 fő 88,9% 3,1% 7,9% Az összeírásokból viszont az is megállapítható, hogy ez a második hullám az első öt évben csaknem 50 százalékban „tovább hullámzott", abban az értelemben, hogy sokan elhagyták telküket; összesen huszonkilencen. Nagymajláthon az első öt évben elhagyta bérleményét I. hullámból 16 fő 25% II. hullámból 29 fő 46% Zömmel az ő helyükre és a még el nem foglalt házhelyekre települtek 1845-től a vásárhelyiek, szentesiek, mágocsiak, 1847-től a makóiak.

5

5 Mondhatjuk, hogy ők adták a betelepítés harmadik hullámát. Az 56 családfő közül — egy kivételével — mindegyik bérlethez (föld és ház) jutott, hiszen a legtöbb esetben átvette azt valamelyik zsellértársától. A III. hullám tagjai közül Nagymajláthra érkezett 1844-ben 9 fő 16,1% 1845-ben 6 fő 10,7% 1846-ban 18 fő 32,1% 1847-ben 15 fő 26,8% 1848-ban 1 fő 1,8% 1849-ben 7 fő 12,5% Összesen 56 fő 100,0% A táblázatból kitűnik, hogy a harmadik hullám népességének 60%-a az 1846— 47-ben kibontakozó gazdasági válság idején érkezett. Az 56 fő közül 1849 végéig 16 fő távozott (28,6%), illetve adta fel bérletét. Ha ezt az arányt összevetjük az előző két csoportéval, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a legkisebb mértékben az első csoport telepesei mozogtak. Azok, akik kialakult munkaszervezetben, a legösszeszokottabb családi kötelékben érkeztek az új helyre. Helyben maradásukban az idő és a gazdasági tényezők is szerepet játszottak. Ők érkeztek leghamarabb a pusztára, így kezdetben — a hivatalos telepítésig — a keleti határrészen a legjobb földeket vehették művelés alá; több évben takaríthattak be jó termést, aminek következtében 5

5 NREI Presbiteri jegyzőkönyv 1848—1895. 2. és Nagymajláth dicális összeírásai ... i. m. 28