Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az örökváltság
nem fizetés esetére szigorú végrehajtást rendelt el. Adásvételi szerződést pedig csak olyan telepítvényesekkel kívánt kötni, akiknek tartozása az egy évi bért nem haladta meg. Ezek a feltételek azonban megvalósíthatatlanok voltak. Maga Érkövy Adolf, akkori pécskai jószágigazgató is világosan látta ezt, amikor úgy vélekedett, hogy ha kiteszi a telepeseket, „nem lesz, aki megvegye az elűzendők nyomorú viskóit, s ki fizeti akkor meg a félmilliót meghaladó tartozást?" 28 5 A pénzügyminisztérium végül a jószágigazgatóságra bízta, hogy esetenként bírálja el: három évnél nagyobb bérhátraléknál mikor, kinek engedhető meg a földmegváltás. Hátráltatta a szerződéskötéseket az is, hogy a kincstár a törvényben előírt haszonbér-átlag hússzorosánál magasabb áron értékesítette a földeket. Amikor ezt a telepítvényesek megtudták, vonakodtak elfogadni a szerződéseket. A kis-iratosiak például csak „presszió hatására írták alá" 28 6, a tót-bánhegyesiek pedig azt jelentették, hogy a szerződést „rendeletre (itt: parancsra) kellett keltezni". 28 7 Adminisztratív okok is késleltették a végrehajtást. A szerződéskötést közvetlenül megelőző mérnöki felmérések alkalmával az adatok nem egyezősége miatt sok kisebb-nagyobb bonyodalom keletkezett. Közvetett, de az ügy lebonyolításához szorosan hozzátartozó ok volt az, hogy 1876-ban a minisztérium elvette Csanád megyétől a törvényszéket, és területét a szegedi törvényszékhez csatolta, ugyanakkor a megnövekedett telekkönyvi feladatokhoz nem kaptak megfelelő munkaerőt. 28 8 A nagymajláthiak 1878 márciusában írták alá az örökváltsági szerződést, 289 de a kincstár a váltságdíjat visszamenőleg (a szerződés lejártától) 1875. november 1-től követelte. A régenvárt pillanat nem sok örömet hozott számukra. A kincstári ügyintézők már az első lépésnél becsapták őket. A további ügyintézés sürgető okaira hivatkozva az „üres nyomtatott örökváltsági szerződéseket sürgősen kívánva" íratták alá velük, és elvitték azokat Pécskára. Ott viszont az uradalmi mérnök által osztályozott jó és rossz minőségű földeket nem úgy vezették rá a nyomtatványokra, mint ahogy azt a helyszínen ismertették. A lakosok egészen 1885-ig nem kapták kézhez az aláírt szerződéseket. Az önkényeskedés ezzel még nem ért véget. Az eredetileg törvényesen meghatározott 108 Ft-os vételárat, amit a mérnöki osztályozásnál ismertettek, önkényesen holdanként (1100 •-ölével) 140 Ft-ra emelték fel, „minden alku vagy egyesség kizárásával". Bonyodalom adódott a községi és egyházi földekkel is. A törvény értelmében a tanító, jegyző és a pap részére a kincstár 10—10 hold földet (tehát 30 holdat) volt köteles ingyen átengedni. Majláthon ilyen címen „48 magyar hold szikes, rossz minőségű terméketlen szántó és legelő adatott 20 hold jóba", ami alig ért fel 5 hold jóval. Ez a bajnak csak egyik oldala, mert 1879 végén — amikor kiküldték az örökváltsággal tartozók kimutatását — derült ki mindenki meglepetésére, hogy a község ezért is megváltással tartozik, egészen pontosan 2500 Ft-tal, ami ekkor már hátraléknak számított. Ehhez jött még a harmadik 10 holdnak a bonyodalma, az tudniillik, hogy a még 1843-ban, a pap részére kimért 10 magyar hold — amit a törvény értelmében örök időkre ingyen kellett volna átadni — „az örökváltság alá vonatott". A község elöljárói több mint öt évig leveleztek a fenti ügyek elintézése érdekében, mígnem a kincstár örök adásvételi szerződést erőszakolt a községre és az egyházra 203 Ft katasztrális holdankénti vételárral. 29 0 Az elöljárók ebbe nem nyu28 5 Uo. 204. 28 6 CSML Kincstári telepítvényes községek örökváltsága ... i. m. 250. sz. 28 7 Uo.251.sz. 28 8 CSML Csanádmegye Közigazgatási Bizottságának jelentése Csanádvármegye állapotáról 1876.évben.1. 28 9 CSML Kincstári telepítvényes községek örökváltsága ... i. m. 47. sz. 29 0 NREI Iratok 1868—1888. 1885. április 20-án kelt szerződés. 118.
