Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az örökváltság
tartoztak. Szomorúan óhajtották vissza a „lehetős jómód" időszakát, amit most a „nyomorodás" váltott fel. Hasonló helyzetben várták a „felszabadulást" a többi községek is : 28 1 Község neve Dombiratos Kis-Iratos Tótkovácsháza Kövegy Pitvaros Alberti Ambrózfalva Királyhegyes Magyar Bánhegyes Tót—Bán hegyes Kunágota Ref. Kovácsháza Mezőkovácsháza Haszonbéri hátralék 14 953 Ft 96 kr 59 064 Ft — 15 545 Ft 80 kr 37 193 Ft 87 kr 59 778 Ft 91 kr 16 948 Ft 68 kr 24 000 Ft — 26 975 Ft 56 kr 17 970 Ft — 16 853 Ft 88 kr 12 355 Ft — 18 000 Ft — P 143 531 Ft 88 kr Mind összesen : 463 171 Ft 56 kr Egyedül Csanádapácának nem volt tartozása. E tetemes összegek községen belüli eloszlása meglehetősen egyenetlen képet mutatott. A majláthiak közül sem tartozott mindenki, a 36 ezer forint „egyeseknél", mintegy 28-30 főnél halmozódott fel az elviselhetetlenségig. 28 2 Magyar Bánhegyesen is 46 földes és 26 házas zsellér „tiszta volt", míg „104 földes és 19 zsellérház 17.970 Ft-tal tartozott." 28 3 Az új terhek felvétele előtt tehát már „vízválasztó" volt a régi helyzet is. Az örökváltsági teherrel együtt ez odahatott, hogy újabb népmozgás, vele együtt telek- és földátváltás következett be, ami hasonlított — más történelmi körülmények között — az 1848-at közvetlenül megelőző időszakhoz, annak mintegy tükörképe volt teljesen új jogi viszonyok között; egyfajta helykeresés, beilleszkedés az új viszonyokba. Az össznépesség mozgását tekintve, azonban korántsem érintett olyan tömegeket, mint a három évtizeddel korábbi. Most jellemzővé vált a helyben lakás, emellett az időszaki mezőgazdasági munkavállalás a szomszédos nagybirtokokon, a vízszabályozási munkákon és a gyáriparban. A kincstár részéről a jogérvényesítés, azaz a váltságszerződések megkötése több évig — egészen 1879 végéig elhúzódott. A megyei vezetés a törvény ismeretében már 1874 végén sürgette a telepítvényes ügy rendezését, amely „forrása lenne a községek állandósításának, s így adóképességük fokozásának is". 28 4 Ez utóbbi szavakból a megyeiek célkitűzése is egyértelmű: nekik adóalanyok kellettek. Magatartásuk a telepítvényes kérdés megoldásának egész időszakában arra irányult, hogy minél előbb életképes, önálló községeket hozzanak létre, ez viszont nem egyezett a kincstári adminisztráció elképzelésével. Emiatt kisebb nézeteltérések is előfordultak akkor, amikor a megye egyértelműen pártfogásába vette a kertészközségeket. Az ügyintézés eltolódásának számos oka volt. Egyik a tartozások megfizetésének elhúzódása. A kincstár a három évet meghaladó bérhátralékok azonnali befizetését, 18 1 Uo. 5685/1880. sz. körrendeletre adott válaszok. M Uo.47.sz. m Uo.180.sz. , M Gyimesii. m. 201. 117.
