Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az örökváltság
AZ ÖRÖKVÁLTSÁG Az 1848-as forradalom befejezetlensége ellenére is megnyitotta Magyarországon a polgári átalakulás korszakát. Már az előzőekben is láttuk, hogy a szabadságharc után Nagymajláth gazdasági, társadalmi fejlődése, ha sajátosan is, de lényegében az új társadalmi-gazdasági rend viszonyai között változott, formálódott, ha ez jogilag nem is volt deklarálva. Az objektív hatások eredményeként elengedhetetlen volt a telepítvények sorsának országos rendezése, azaz beillesztésük a tőkés gazdaság struktúrájába. Ez a beillesztés azonban mesterkélt és — mint látni fogjuk — sok vonatkozásban önkényes volt, reformnak meg egyáltalán fel sem fogható, mert vajmi csekély haladó jelleget viselt magán. Az 1873. évi ún. „felszabadítási törvény" kincstári telepítvényekre vonatkozó része a magyar uralkodó osztály — köztük a zsellértársadalom féktelen kizsákmányolását hosszú éveken át gyakorló kincstári tiszttartók — torzszüleménye volt. Meghozatalát egyértelműen siettették a kiegyezés által hozott változások, de nem elhanyagolható szerepe volt a telepítvényesek osztályharcának sem, mint például a szolgáltatások vontatott teljesítésének, időnkénti megtagadásának, a végrehajtásra kiküldött hatósági közegek elűzésének, az idegen vevők elriasztásának stb. Az 1873. július 2-án megalkotott XXII. törvénycikk a határozott időre szerződött telepítvényesek számára csak a belső telek megváltását tette lehetővé, és csak azoknak biztosította a külső birtokok tulajdonként való megszerzését, akik határozatlan időre szerződtek, vagy szerződésük 1848. január 1-vel lejárt és azóta nem hoszszabbították meg. A telepítvényesek ügyének ilyetén rendezésében a nagybirtok munkaerőigénye is szerepet játszott. Az elvesztett robotos jobbágykezek pótlására előnyösebb volt a külső birtokkal rendelkező, ezáltal munkaerejét áruba bocsátani nem tudó telepítvényest bérmunkássá, mint kistulajdonossá tenni. 27 3 A nagybirtok munkaerőigénye miatt tartották fenn megoldatlanul a 90-es évekig a majorsági zsellérviszonyt is. A kincstári telepítvényesek esetében a törvény eltérő intézkedéseket engedett meg; így a közvetlen telepítésű és 1848 körül visszavett falvak lakóinak sorsa az általánostól némileg eltérően alakult. A magántelepítvények lakossága tömegével agrárproletárrá lett. Ez a folyamat a kincstáraiaknái is egyértelműen érződött, a magas megváltási összegek miatt, de lehetőség volt — rendkívül nagy kockázatvállalással és magas összegű hitelfelvétellel — a földterület tulajdonosává is válni. «'» Magyarország története 1848—1890 ... 6/2. 1110. 115.
