Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Oktatásügy

ültettek. A „láncos földek" egy részét szőlővel és gyümölcsfával telepítették be. Min­den jel arra mutat, hogy a méhészkedést is Szabó honosította meg a községben. Tevé­kenységének, nevelőmunkájának értéke éppen abban volt, hogy felismerte helyben a tanító legfontosabb hivatását: a rendkívül gyatra tárgyi feltételek között az alkotó munkára, a gyakorlati élet adta lehetőségek tudatos megszervezésére és kihasználá­sára, a harmonikusabb, emberibb életkörülmények megteremtésére nevelni a tanít­ványokat. Hirtelen felmondásának okát csak sejtjük. Két olyan okot ismerünk, amely távozásra késztette: egyik az iskola épületének (feltehetőleg a vele egy fedél alatt álló tanítói laknak is) rendkívül elhanyagolt állapota, a másik pedig az, hogy 1875 már­ciusában a községi elöljáróság, egész addigi tevékenységét semmibe véve, az iskola­kertet elvette jegyzői kertnek. 26 9 Alkotó munkájának legszebb gyümölcse vált így prédává a községi vezetők önkénye nyomán. (Később harmadrész kivételével újra visszakapta az iskola a kertet.) Ekkor már az örökváltság megkötése napirenden volt, így ismételten mindenek fölé helyezték a földet, annak birtoklását, a szerzést, semmibe vették a tudást és a nevelést. Még erősítette is ezt a fajta beállítódást a ki­bontakozó gazdasági válság. Az 1868-as XXXVII. törvény végrehajtásának időszakában, főleg Eötvös halá­lát követően, Szabó Imre esete egy kicsit tipikusnak tűnik. Az állam a deficites költ­ségvetésre hivatkozva keveset fordított a népoktatásra, az üres pénztár miatt a köz­ségek sem törődtek az iskolával; az egyházi iskolák szaporodása is megalapozatlan volt anyagilag: Eötvös szelleme, a tanítók törekvése gyakran ütközött önkénybe. 270 A Majláthon kialakult helyzet sem volt kivétel ez alól. Az iskola az egyház kezelésé­ben volt. 1866-tól azonban az egyház anyagi ereje megfogyatkozott, sőt kimerült a kétkerekű szárazmalom leégésével. Ebben az időben viszont a községi vezetés erő­södött meg, úgy politikai befolyását, mint gazdasági erejét tekintve: pl. átváltják az egyik szárazmalmot az egyháztól, kifizetik az egyház adósságainak egy részét, az új állatfajták meghonosítása érdekében fajtiszta apaállatokat tenyésztenek, stb. Mind­ezek mellett az iskolára csak a végszükség esetén áldoztak. 1871-ben a koratavaszi „vízfakadás" idején az iskola épülete megroggyant és tetőzete beszakadt. Ekkor a községi elöljárók ajánlatot tettek a kijavításra. 27 1 A konkrét munkát azonban, a falak részbeni és a tetőzet teljes újjáépítését, csak 1872-ben végezték el a jó idő beáll­tával. 27 2 Új épületre vagy bővítésre a községi pénzforrásból sem futotta. Az iskola­ügy így csak a 80-as évek végén mozdult el a holtpontról; az 1868-as alaptörvénynek megfelelő feltételek viszont csak a századfordulóra alakultak ki. 26 9 NREI Iratok 1868—1888. 1875. március 30-án kelt jegyzőkönyv. 27 0 A Pedagógusok Szakszervezetének 50 éves története. Válogatott dokumentumok. Kiadja a Pedagógusok Szakszervezete. Bp. 1970. 7—10. 27 1 NREI Malom iratai. Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyv. 1871. november 8. 27 2 NREI Malom iratai. Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyv. . 1872. október 16. 114.

Next

/
Oldalképek
Tartalom