Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Dömötör János: Endre Béla és Makó
makói rendezvényről. Ezt követte Endre Béla 1913-as nagy, gyűjteményes kiállításon történt bemutatkozása. A művész tulajdonképpen korábbi, 1912-es Vásárhelyen megrendezett kiállításának anyagát vitte át Makóra. A 200-nál több képből álló tárlatot szintén Návay Tamás — ekkor már nyugalmazott főispán — nyitotta meg március 16-án. Návay a kiállítás védnöki tisztét is betöltötte. A források szerint, ugyan ez volt Endre Béla első makói gyűjteményes kiállítása, néhány művével azonban már 1912-ben a Vásárhelyi Majolikatelep novemberi kiállításán is találkozhattak az érdeklődők. Az 1913-as gyűjteményes kiállítást a vármegyeház tanácstermében mutatták be. A sajtótudósító, a kor kissé fellengzős, barokkos stílusában így szól erről: „E templomba megy mindenki, mert ott minden képben a művészet égő áldozatát, soha fényét, soha értékét nem vesztő alkotásait mutatja be a bűnösségig szerény mester Makó város minden szépért és nemesért hevülni tudó közönségének". A tárlatnyitáson Tornyai János vásárhelyi festőművész és festő- és élettársa Kovács Mária (Mári) is jelen voltak. (Ez időben még felhőtlen volt Tornyai és Endre, az évtized végére már megromlott kapcsolata.) A kiállítás társadalmi jelentőségét a március 25-i, a képek közt megtartott hangverseny fokozta. Ezt a hangversenyt Purcsi Károly cigányzenekarának játéka nyitotta meg. Ezt követően Znojemszky Ella zongorázott, Vertán Endre főjegyző magyar nótát énekelt, Eckhardt Tibor pedig Endre Béla művészetéről tartott előadást, Espersit János Simonka György, a nemrég tisztes korban elhunyt, akkor fiatal költő, három versét mondta el. A sajtótudósító szerint azonban a kiállítóművész felesége aratta a legnagyobb sikert cigányzenével kísért magyamóták előadásával. Két helyi napilap az akkor általános szokás szerint az ismertebb személyiségek vásárlásairól is hírt adott. Ebből tudhatjuk meg, hogy Návay Tamás két képet vett meg, továbbá, hogy Hervay István alispán, valamint Vajda Jenő, Nagy Sándor, Demkó Pál, Eckhardt Tibor és Teltsch Adolfhé szintén vásároltak. (Minden nosztalgiázó mellékzönge nélkül tartozunk azzal a tény-megállapítással, hogy abban a korban a városok lapjai a mostaninál sokkal bővebben foglalkoztak kultúrális eseményekkel, kiállításokkal. Viszont alig írtak arról, mert természetesen vették, hogy a földműves műveli a földet, szánt, vet, arat.) A kiállítás két hétig tartott nyitva és erkölcsi sikere mellett anyagilag is eredményesnek volt tekinthető. Ugyanez évben azonban, a forrásokból nem világos, csak általunk következtethetően, vásárlási célzattal Markovics Manó dr. főispán is nyitott december 19-én szolgálati lakásában szűkebb kamara kiállítást Endre Béla festményeiből. Erre a sajtó szerint „meghívta Makó város intelligens közönségét". Miután azt is megtudhatjuk, hogy többen vásároltak, igen valószínű, — és ezt a karácsony előtti időpont is alátámasztja — hogy a tavaszi kiállításról kimaradtak lepték meg szűkebb környezetüket, a főispáni akció eredményeként karácsonyi ajándékként Endre festménnyel. 13 évet váratott magára Endre Béla újabb makói kiállítása. (A sajtó adatai ez alkalomból sem teljesen pontosak, mert a Marosvidék (V. 16.) azt állítja, hogy Endre Béla a háború előtt két évvel állított ki Makón, a Makói Friss Újság azt, hogy 1912 óta nem állított ki.) Beharangozójában a Makói Friss Újság Janus arcú kultúrhistóriai megállapítást tett: „Az évek óta itt keringő képkereskedők egy kissé megrontották a művészeti ízlést, de más oldalról a képek iránt való fogékonyságot terjesztették." A kiállítás 1926. május 23-án dr. Petrovics György nemzetgyűlési képviselő bevezetőjével nyílt meg, szintén a Vármegyeház nagytermében. (Petrovics György baráti kapcsolatban állt Endre Bélával, amit a 70-es emlékkiállítás előkészítése során a családnál látott tisztes köteg Endre Béla levél is jól dokumentál.) Ez alkalommal csak 40 képet hozott Endre Béla, viszont kiegészítették az Endre festményeket a feleség hímzései, kézimunkái, valamint Majolikagyári termékek. Sőt a Friss Újság szerint „Végül egy öreg vásárhelyi parasztember primitív, de ősi művészeti erőről tanúskodó faszobrai tették teljessé a kiállítást". Ugyanez az orgánum május 26-án ír ismét vásárlásokról (Uray Vilmos, Petrovics György, Kiss Károly, Bánffy József, a város, és Pásztor János a szobrászművész barát is a vásárlók közt található). A Friss Újság anyagi sikerről is beszámol ugyan, de elég különösen buzdítja a makói vevő-jelölteket: „...ragadja meg az alkalmat a vásárlásra, mert talán sose fog többé ilyen potom árért művészi képhez jutni". 48
