Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Dömötör János: Endre Béla és Makó
Mindkét kiállításhoz készült katalógus, de miután méretet egyik sem tartalmazott, csak címeket és a címek olyan általánosak voltak (Alföldi táj, Tisza part, Artéri erdő, Szobabelső, Csendélet virággal stb.), így forrás értékűnek nem tekinthetők. Endre Béla a sors különös véletlenje (—kegye?—) folytán, az általa annyira szeretett és oly sokszor megfestett Tisza parton, Rácz gátőrék házában fejezte be életét 1928. augusztus 12-én. Felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők játszottak közre abban, hogy Kelemen Ferenc szerint — mikor még együtt volt a gyűjtemény — olykor 60—70 Endre kép is díszítette egyes a makói otthonok falát. Ezt esztétikai művészi érték és a társadalmi tényező együtt segítette elő. Az esztétikai hatás Endre Béla arc piktűrájából, életfelfogásából és megjelenítési módjából ered. Endre Béla harmóniában élt szűkebb-tágabb környezetével. Eltérően Tornyaitól és Kosztától az alföldi tájban nem drámát és társadalmi feszültséget látott, hanem felfedezte annak szépségét, derűjét. Nála a tanya — legtöbbször — nem a kietlenség és elszigeteltség helyszíne, hanem a nyugalom szigete, az „én házam az én váram" önállóságának megtestesítője, amelyet a fák lombjai védőn-óvón fognak körül. Az annyira szeretett Tisza élményéből napsütötte tisztások, csendes vízpart kerültek vásznára. Még az árvíz sem pusztító, elemi erő, hanem a fákat szelíden körüllocsogó és vibráló tükörképet adó képépítő elem nála. Szobabelsői a biedermeier bútorokkal, melyeket a beeső napfény simogat, bensőségesek. Kifejezik, hogy otthonosan érzi a művész magát ebben a környezetben. Csendéleteinek tárgyát is a mindennapi szépségek sorából választotta, így gyakran találkozunk virágokkal és népművészeti tárgyakkal, egy-egy korsóval, bokállyal vagy butellával is e képein. Mindezt magas mesterségbeli tudással, könnyed, elegáns ecsetkezeléssel, és részletgazdagsággal oldotta meg. Érthető tehát, hogy szívesen akasztották fel az értelmiségi, polgári otthonok falára a vásárlók ezeket a festményeket. Persze ilyen műveket abban az időben mások is festettek, de azok mégsem kerültek ilyen mértékben a makói otthonokba. A miértre adott válasznál itt elérkeztünk a második, a társadalmi összetevőkhöz. Endre Béla apja a Körös—Tisza—Maros Armentesítő Társulat mérnöke volt. Ez esetben a Maros folyó kiemelendő, mert e miatt hivatali teendői során az apa kapcsolatba került Csanád vármegye vezetőivel is. Ha figyelembe vesszük, hogy Endre Béla nagyszülei nagyon is ismert szegedi partíciusok voltak, övék volt Szeged legszebb műemlék háza, az ún. Fekete ház, akkor még szélesebb ívűvé tettük a társadalmi környezetet. Ezeken a családi adottságokon, kapcsolatokon túl Endre Béla egyénisége, melynek fő jellemzői a halkság, szolidság, tapintat voltak, szintén segítették a kiállítás sikerét. (Művésztársai egyenesen a „finom lelkű" jelzővel illették.) A vásárlások említett jelentős számánál, a képek saját értéke mellett, az emberi, társadalmi, társasági motivációkat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A makói Múzeum 1965-ben rendezett önálló kiállítást Endre Béla műveiből. Talán az azóta eltelt két évtized alatt előkerült művekről bemutatásra kerülő újabb Endre tárlat tovább erősítené a művész és a város kapcsolatát. 49
