Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Dömötör János: Endre Béla és Makó
Dömötör János ENDRE BÉLA ÉS MAKÓ A Tornyai János Múzeum képzőművészeti gyűjteményében 78 Endre Béla mű található. A művek döntő többsége (58 db) az utóbbi negyedszázad tervszerű gyűjtőtevékenységének eredményeként jutott intézményünk tulajdonába, abból az alapállásból kiindulva, hogy Endre Béla nem volt munkássága tényleges értékének, jelentőségének megfelelően képviselve gyűjteményünkben. A gyűjtemény-gyarapodás figyelemre méltó része (21 db) eredt Makóról, illetve a volt Csanád megyéből. Ezek némelyikéhez különös személyes élményem is kapcsolódott. így pl. 1969-ben levelet kapott a múzeum Battonyáról, jelezvén benne azt, hogy Endre festmények vannak eladók. A borítékon tanyaszám szerepelt a feladó címeként. Tájékozódva a községben megtudtam, hogy a keresett címet a vasútállomás mellett találhatom meg. Kiérve a helység szélén lévő indóházhoz, megmutatták a keresett tanyát. Egy eléggé elhanyagolt, dőlt kerítésű, roggyant gerincű épület volt. Már azon gondolkoztam, hogy visszafordulok, hiszen biztos valami tévedés lehet, mert ilyen helyen nem találhatók festmények. Végül mégis úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, elmegyek a kb. 500 m-re lévő tanyához. És nem hiába tettem meg az utat, mert 3 Endre Béla festményt sikerült megvásárolni. Ezek közül a Hegyi táj (olaj, 21,5x30 cm) tematikája miatt érdemel külön is figyelmet. Eddig ez az egyetlen hegyvidéki tájat ábrázoló mű a tulajdonunkban lévő több mint hetven Endre Béla kép között. (Közben a titok nyitja is megoldódott: A tanyatulajdonos felesége (élettársa?) a nemrég elhunyt battonyai plébános háztartási alkalmazottja volt, s a festményeket onnan örökölte.) Egy újabb battonyai vásárlásra már más környezetben, a község szívében került sor. A ház szép, komoly külsejű volt, tágas szobákkal, valamikor a főjegyző tulajdonát képezte. Ekkor a volt tulajdonos nővére lakott benne, és ő tette az ajánlatot a festmény eladására. Endre Béla egy korai, elég nagyméretű, kissé sötét tónusú művéről volt szó. Sikerült is megegyeznünk és az idős hölgy elmondta, hogy volt még több Endre festménye is, azokat azonban már korábban békéscsabai „gyűjtők" megvásárolták. Még egy alkalommal sikerült Battonyáról Endre Béla képet vásárolnunk, mégpedig az iskolaigazgató özvegyétől, szintén a hatvanas években. Battonyán kívül természetesen Makó is egyik komoly forrása volt gyűjteményünk gyarapításának. Két ügyvédcsalád (Kiss és Fodor), Tarnay egykori alispán leszármazói és kevésbé ismert más tulajdonosok is adtak el festményeket múzeumunknak. E mellett a Makón található Endre képek nagy számáról, a művész születésének centenáriuma alkalmából 1970-ben Hódmezővásárhelyen rendezett emlékkiállítás előkészítésekor is meggyőződhetünk. Előkészítő látogatásom során voltam olyan makói családnál (Makay — Petrovics), ahol több mint húsz Endre festményt láthattam. Díszítették Endre festmények a nagyon ismert Espersit és Diósszilágyi családok otthonát is. Mindez érthetően felkeltette érdeklődésemet az iránt, hogy Endre Béla és Makó kapcsolatát — képzőművészeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt — áttekintsem. Endre Béla általánosan ismert szerénysége kiállítása vállalkozásaiban is megmutatkozott. Elég ritkán rendezett kiállítást és barátai többszörös unszolására sem élt igazán a fővárosi kiállítás lehetőségével. Ennek ellenére többször is eljutott Makóra képeivel, minek okát abban a barátságban kell keresnünk, mely dr. Espersit Jánoshoz, a haladó szellemű makói ügyvédhez fűzte. Espersit János ugyanis gimnáziumi tanulmányainak egy részét és kezdő jogász éveit is Vásárhelyen töltötte. Ez idő alatt közte és az itt élő művészek, Tornyai, Rudnay, Pásztor, Kallós és — utoljára, de nem utolsó sorban Endre Béla között meleg barátság alakult ki. Ez által is inspiráltán rendezte meg Tornyai 1909-ben kiállítását Makón, melyről a kiállítás megnyitója, Návay Tamás főispán úgy szólt, mint az első ilyen 47
