Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Tóth Ferenc: Makó szellemi élete a reformkorban

MAKÓ SZELLEMI ÉLETE A REFORMKORBAN TÓTH FERENC Makó múltbeli kulturális életéről igen gyakran lenézően nyilatkoznak. Az egyik újságíró például azt írta, Makón csak a hagymának meg az istrángnak van keletje és a város messzebb esik a kultúrától és a művészetektől, mint Jeruzsálemtől. Az úgynevezett Makói disztichon —amelynek szerzője minden bizonnyal Kőszeghy László püspök — sem igen hízelgő megállapítást tesz rólunk. Velencével vetekszik ám Makó híres városa, Az tengeren épült, ennek meg trágya az alja. Trágya? — inkább talán humusz. Ebből a makói szent humuszból nemcsak a nagyszerű hagymakultúra bontakozott ki, de már a reformkorban kivirágzott egy sokrétű szellemi élet is. Ennek pedig — a minőségen túlmenően — az lehet egyik legfontosabb értékmérője, hogy kicsi réteg monopóliuma-e vagy széles körben is elterjedt. Amikor a város reformkori szellemi életéről szólunk, mércénk: a színvonal és a tömegméret. Makó közgondolkodását már a 19. század első felében is áthatotta a város privilégiumának tudata és szívós harcot folytattak a régi előjogok biztosításáért. Makó lakói a török utáni újjátelepülés után királyi szabadosok (libertini regii) voltak, de III. Károly ideiglenesen, Mária Terézia pedig véglegesen a csanádi püspökségjavadalmazására adta a helységet. így a királyi szabadosokból püspöki jobbágyok lettek. A város lakossága ősi szabadságáért, régi függetlenségéért állandóan harcban állt az uradalommal. 1839-ben a felséghez intéztek kérelmet a régi kiváltságos jogállás visszaállítása érdekében. Mikor ezt a törekvést nem koronázta siker, az örökváltság formájában kívánták a város szabadságát megszerezni, de ez is lassan haladt, csak az áprilisi törvények hozták el a szabadságot. A privilégiumért folytatott harcnál is hosszabb és bonyolultabb jogügylet volt az úrbéri per. 1839-ben már pattanásig feszült a helyzet, de a zúgolódás szervezőinek elfogatásával és elítélésével megfélemlítik a város polgárait. Fegyház lesz a büntetése Gulyás György főbírónak is. A város polgári fejlődésével is összefügg, hogy Makón a reformkorban a vallási irodalom már nem igen virágzott. Ennek korábban nagy hagyománya volt városunkban. A magyar művelődéstörténetben is kimagasló hely illeti meg Szikszai György munkásságát, aki 200 évvel ezelőtt írta Makón Keresztyéni tanítások és imádságok című munkáját, amely korunkig kereken száz kiadást ért meg, vagyis a biblia és a zsoltár mellett a legelterjedtebb vallási irat. 3