Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Tóth Ferenc: Makó szellemi élete a reformkorban

Szikszai György utóda, Ecsedi Miklós már diákkorában megkapta a poéta előnevet. Két verseskönyve jelent meg: a Tsendes muzsika és a Sárga liliom. Csokonai modorában írta betegségében: Reszketek előtted mint a nyárfa levele, melyre reáfuvall a komor ősz szele. A református ótemplom kriptájában nyugszik, sírversében is arra int: „Vándor, szeresd a múzsákat " Utóda, Szikszai Benjámin „ama munkás és hasznoséletű nagy Szikszai György fia, kit Makó szült, Debrecen és külföld nevelt, az érdem hazájába hozott". Giday Kálmán megállapítása szerint: „Kétségtelenül a legeredetibb munkája Római katolikusok és protestáns keresztények között fennálló unió című műve". A munkának az az érdekessége, hogy a makói példából kiindulva, úgy érzi, meg lehet valósítani a különböző keresztény felekezetek között az uniót. Itt említem meg azt a művelődéstörténeti jelentőségű eseményt, hogy hazai zsidó templomok közt a makói zsinagógában hangzott el legelőször magyar nyelvű prédikáció, Sveiczer Fábián mondta 1814. augusztus 2-án. Dobsa Lajost, a magyar történelmi dráma érdemes úttörőjét, a reformkorszakban mint publicistát jellemezhetjük. Párizsban érte a februári forradalom győzelme, melyről nagy rajongással küldte haza cikkeit. A 48-as forradalom győzelme után Bánhidy Albert alispánt választották meg a makóiak követnek. Erről Dobsa ironikusan megjegyezte: „Ez a követválasztás ríkatóbb a makói tormánál. Bánhidy makói követ. Előbb hittem volna, hogy Makót ki fogják kövezni." A helyismeret oldaláról nézve a reformkori Makónak két legkiemelkedőbb alakja Szirbik Miklós és Giba Antal. Szirbik megírta Makó krónikáját, Giba felmérte a várost. Szirbik Miklós munkája — Makó városának leírása — 150 évvel ezelőtt készült. A helység életét belülről ismeri, hiszen helyi születésű, ahogy ő mondta: hazafi. A kiváltságos múlt, a népélet és a szájhagyomány ötvöződik munkájában. Giba térkép műve nélkül nagyon hiányos és szegényes lenne topográfiai ismeretünk a régi Makóról. Az ő révén hiteles adataink vannak 1824-ből a város vízrajzáról, az utcákról, a telkekről, a lakóházakról, a középületekről, stb. Az 1821. évi árvíz lehetőséget teremtett az első részleges városrendezési tervek végrehajtására. A zsidó-fertály zsúfolt össze-visszaságban megépült lakóházai sorra összedőltek és Fejérváry Ferenc mérnök tervei alapján a városrész görbe, zeg-zugos utcáit kiegyenesítették és a telkeket szabályosan kimérették. A szentlőrinci városrész árvíz utáni rendezésével Kőszeghy László püspök, Giba Antal uradalmi földmérőt bízta meg. A református ótemplom környéke Giba Antal elgondolása alapján kapta meg mai formáját. Makó építészete a 19. század első felében a klasszicizmus jegyében újult meg. A városi tanácsház — az egykori megyeháza — puritánságával, erőt sugárzó megjelenésével úgy került be a magyar építészettörténetbe, mint az alföld egyik legszebb klasszicista megyeházája. 1820-ban épült a református nagy iskola és a Naschitz-ház. A nagy iskolának dísze az árkádos udvari homlokzat. A Naschitz-ház az első klasszicista polgárház Makón. A csipkeházak építésekor bontották el. A püspöki rezidenciát és a kápolnát Kőszeghy László püspök építtette 1826-ban. Három évvel későbbi a Vilbitshauser János makói serfőző által létesített római katolikus temetői kápolna. A nemesi kúriák közül klasszicista stílusban épült az úgynevezett Tőkey-ház (Szabadság tér 4.), a Lonovits-ház (Puskin u. 5.) és a Kristóffy-ház (Vöröscsil4