Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Péter László: A megyeháza mint a közélet központja

A képzőművészet csarnoka A hajdani megyeháza nem csak a politikai élet központja másfél évszázada, hanem úttörő a makói művészeti élet kibontakoztatásában is. Espersit János rendezte a városban az első képzőművészeti kiállítást, a Tornyai Jánosét, itt, ebben a teremben, 1909. február 2-án. Szintén ő hozta létre a másodikat, 1913. március 16-án, ugyanitt, Endre Béla festészetének bemutatására. A vásárhelyi festő képei itt voltak láthatók 1926. május 26-án megnyílt tárlatán is. Itt mutatkoztak be első ízben 1925. augusztus 29-én Rudnay Gyula tanítványai is. Később már a polgári iskolában rendezték meg kiállításukat. De ugyancsak a megyeházán nyílt meg 1931. november 27-én Vén Emil kiállítása. Utóbb más termek szolgálták ugyan a képzőművészeti kultúrát, de a megyeháza nem csak időben, hanem rangban is az elsőt jelentette. A muzsika szentélye Nem csupán a politikának, nem csak a képzőművészetnek, hanem a zenének is hajléka volt ez a terem. Valószínűleg itt volt 1854. február 25-én a Háry költőjének, Garay Jánosnak árvái javára rendezett hangverseny; ez lehetett Hollósy Kornélia első szereplése itt. De az már egészen bizonyos, hogy itt tartották 1863. szeptember 13-án ,,a nemzet csalogányának" azt a hangversenyét, amelyet az akkori rendkívüli aszálynak áldozatai javára, „az ínséggel küzdő Csanád megyei lakosság szánandó állapotiának enyhítésére" rendeztek. 1879-től a Návay Tamás halálával megüresedő főispáni széket a művésznő férje, Lonovics József töltötte be. Ez azt jelentette, hogy dombegyházi kúriájuk mellett gyakran tartózkodtak itt, az emeleten berendezett főispáni lakásban. 1888. szeptember 8-án a kisteremben adta át a Kelemen László emlékünnepség rendezőbizottsága Hollósy Kornéliának, az ünnepség fővédnökének a tiszteletüket kifejező koszorút. Különleges szerep jutott a húszas évek második felében a megyeháza nagytermének a zenei életben. Az anyák és csecsemők védelmére 1919-ben alakult Stefánia Szövetség vezetői — Tarnay Ivor főispán mint elnök és Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvos mint ügyvezető igazgató — 1925-ben hangversenysorozatot kezdtek, hogy ezek jövedelmét az anya- és csecsemővédelemre fordíthassák. A jótékonysággal összekötött hangversenyeket — az alispán jóvoltából — öt éven át a megyeháza nagytermében tartották. Hazai és külföldi nagyságok írták be nevüket itteni szereplésükkel a város művelődéstörténetébe. Az énekesek közt Anday Piroska, Basilides Mária, Marschalkó Rózsi, Sándor Erzsi, Székelyhidy Ferenc; a hegedűsök sorában Telmányi Emil és Vecsey Ferenc; a zongora művészei közül Jeanne-Marie Darré, Dohnányi Ernő, Fischer Annie. E sorozat keretében került sor Bartók Béla koncertjére is 1929. április 5-én este. Az állomáson Diósszilágyi Sámuel és Kelemen Ferenc várta a nagy zeneművészt. Hintón hajtottak ide, a megyeházára. A hangversenyre nemcsak a nagyterem 250 ülőhelye telt meg, hanem a falak mellett is szorongtak. A művészt a közönség lelkes tapsa fogadta. Kelemen Ferenc a szülőföld nevében köszöntötte Bartókot, hiszen Nagyszentmiklós Trianon előtt, bár Torontál vármegyéhez tartozott, Makó gazdasági és kulturális vonzáskörében élt. A művész nem hatódott meg a köszöntőtől; az átnyújtott, nemzetiszín szalaggal díszített babérkoszorút is válasz nélkül, csupán komoly fejbiccentéssel fogadta, és a zongorára tette. Csak a hangverseny utáni vacsorán melegedett föl kissé. Elmesélte vendéglátóinak, hogy gyermekkorában szeretett volna a makói piacra járó, zöldséggel megrakott kocsi tetején eljutni ide, a városba, szülei azonban nem engedték. „De lám — mondot28