Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Péter László: A megyeháza mint a közélet központja

ta kis mosollyal —, a gyermeki vágv beteljesült." Mint Kelemen Ferenc visszaemlékezéséből tudjuk, elismerően szólt a makói közönségről, és megdicsérte a megyeház impozáns, művészi hatású épületét. „Felejthetetlen szép kultúrünnepet ült Makó közönsége tegnap este" — írta másnap a Makói Friss Újság. „A közönség több ízben percekig lelkesen ünnepelte Bartók Bélát és muzsikáját, úgyhogy több ízben Bartók kénytelen volt pótlást is adni." Műsorának első részében barokk szerzők műveit játszotta, majd Kodály Székely fonó-jából és Zongoramuzsika-jából adott elő részleteket. Szünet után mutatta be saját alkotásait a Tizenöt magyar parasztdal-bó\, a Három burleszk-bő\, majd az Este a székelyeknél, az Erdélyi táncok, végül az Allegro barbaro című darabjait. Utoljára ismét más szerzőt választott: Liszt Années de pélerinage című sorozatának három részletét. Aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy ennek a teremnek, a megyeházának történetében ez a nap a legkiemelkedőbb. Irodalmi emlékhely Az irodalom — érdekes — a fölszabadulásig nem kapott teret itt. 1913. október 13-án az Eötvös József emlékünnepség, amelyen Juhász Gyula is, Espersit János is szerepelt, s amelyen megismerkedtek, a Hollósy Kornélia Színházban volt. A Stefánia Szövetség Petőfi-estje, 1922. december 10-én, amelyen Móra Ferenc Az aranyszőrű bárány-ki olvasta föl, Juhász Gyula Petőfiről beszélt, Espersit pedig Móra és Juhász versein kívül „József Attila főgimnáziumi tanulónak egy Juhászhoz írt szonettjét is előadta" — a Koronában. A Korona nagytermében szerepeltek 1937. február 28-án és október 4-én a Márciusi Front írói is. Szintén ott volt 1938. február 6-án a Szép Szó József Attila- emlékestje. Csak a fölszabadulás után lett a régi megyeháza a helyi irodalmi élet központja is. 1947. június 28-án itt alakult meg Diósszilágyi Sámuel elnökletével a József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság, és többnyire ebben a teremben tartotta fölolvasó üléseit. így itt rendezték meg 1947. szeptember 13-án, majd 1948. december 3-án egyegv József Attila- emlékestjüket. Bizonyára a fűtési nehézségek magyarázzák, hogy 1947. október 25-én a képzőművészeti estet, december 12-én pedig az Arany János-emlékestet a kisgyűlési teremben tartották. De 1948. január 18-án az Ady-estre, április 5-én pedig a 48-as korforduló című műsorra már ismét ebben a teremben került sor. A társaság utolsó itteni irodalmi estjét 1949. november 10-én Goethe születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rendezte. Hogy mi mindennek adott otthont az elmúlt másfél évszázad alatt ez a szép műemlék, azt csak egy élet búvárkodásával lehetne összegyűjteni, hiszen Giba Antal épületének krónikája egyszersmind a régi Csanád megye és Makó százötven éves története is. De anélkül, hogy a teljességre törekedhettem volna, igyekeztem a legjelentősebb, ám mindenképpen a legjellemzőbb eseményeket fölvillantani e falak históriájából. Amelynek nincs is vége. Hiszen napjainkban is számos jeles tudományos ülésszak zajlott le e teremben. József Attila emlékére több ízben is; Juhász Gyulára emlékeztünk születésének centenáriumán; legutóbb pedig Erdei Ferenc életművének méltatására gyűltünk itt össze. Mai itteni szereplésünk is mutatja, hogy a városi tanács székháza, az ősi megyeház mostanság is a legnagyobb rangot adó színhelye a helyi kulturális életnek. Makó legjelentősebb történelmi és művészeti emlékhelye. Quod erat demonstrandum. Talán sikerült bizonyítanom. 29