Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Halmágyi Pál: A 150 éves tanácsháza építéstörténete

1834. május 30-án a megye dolgozó erejének „úgymint a földes gazdák, a ház 5s ház nélkül való zsellérek" összeírására kaptak utasítást a járási szolgabírák. Fölmérésük szerint Csanád vármegyében 6281 „fertály földdel", 2619 „házzal bíró" és 419 „ház nélkül való" lakos volt. A megye megalkotta az ún. „zsinór-mértéket" is, mely szerint: a házas zsellér egy napi gyalogmunkája 1 egység, egy fertály föld után két lovas kocsival szolgálatot tévő lakos munkája pedig 3 egységnek számított. „A házatlan s különben is kevés számmal lévő és kenyerük keresése végett a megyéből eltávozni szokott zselléreket" kihagyták az összeírásból. A vármegye dolgozó ereje így összesen 21 462 gyalognapszámot tett ki.

1

9 E közerőre alapozva és a nemesség folyamatosan bejövő adományaira figyelemmel szervezte a vármegyeháza átépítését a küldöttség. 1834 decemberére már részben tető is volt az északi szárny frissen fölhúzott falain. Az új rész hozzávetőleg a mai nagyterem északi oldaláig készült el ekkorra. A téli viharok ellen a félig már álló tető végét bedeszkázták, az ablaknyílásokat pedig téglával rakták be. így vészelte át a megyeháza az első telet. A beköszöntő tavasszal, 1835. április 6-án kezdődtek meg újra a munkálatok. Előbb belsőleg be kellett fejezni a már álló új épületrész alsó szintjét, majd a nagyterem fölhúzása következett. A közgyűlés ekkor úgy határozott, hogy a főlépcső „mind a jobb ízlés, mind az alkalmatosság, mind végre a költségek megkímélése tekintetéből, keményfából készíttessen".

2

0 Az időről időre kimerülő építési pénztár folyamatos föltöltéséről a megyei nemesek adományai gondoskodtak. Az adakozók hosszú sorába 1835. június 24-én belépett a király is. Ezen a napon értesítette ugyanis az Udvari Kamara a vármegyét, hogy „Ő császári és királyi Apostoli Felsége (az alig három hónapja trónlalépett uralkodó, V. Ferdinánd), 2800 pengő forintokat" a vármegyeház fölépítésére „kegyelmesen leküldeni méltóztatott".

2

1 Az építkezés látványos szakaszához érkezett 1835. július 3-án: a nagyterem fölötti tetőre fölkerült a „zöldág". „E nap emlékezetessé tétele okáért, egynéhány lövéshez kívántató puskapor, 29 keszkenők, s üvegpoharak vásároltattak" említi meg a megyei küldöttség jegyzőkönyve. Ezek szerint 29 kőműves és ácslegény dolgozott az építkezésen, s úgy tűnik, hogy a vármegyének ekkor még meg lehetett valami öreg mozsara. 1835. őszére elkészült a „száraz állás" (az utcai főbejárat előtti portikusz), ill. a fölötte lévő „eléggé lapos" tető. Decemberben pedig már voltak lakható, sőt fűthető szobák és az ideiglenes gyűléstermet is fűteni tudták már. (Igaz, egy a tömlöcből áthozott nagy „kemencével"!) A közgyűlés ekkor ismét megtárgyalta a főlépcső ügyét, s úgy döntött, hogy az mégis inkább vörösmárványból készüljön. 1836 tavaszán az arra az évre kitűzött cél: a már tető alatt lévő új rész föld1

9 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád vármegye széki épület felemelésére ügyelő állandó küldöttség iratai, 1830—1844. IV. A. 3. g. 1. doboz. Iratok. Makó város bírái kérték a megyét, hogy a munkák felosztásánál vegye figyelembe, a város már eddig is „több kocsikat adott" a megyeháza, a katonai és tiszti kvártélyok, s az egyéb épületek „reparálásához", az „udvarok tisztításához", továbbá számos gyalogmunkásokat a „szobák csinosításához", a „magazinban az ölfák összerakásához", a katonaság búzájának örletéséhez, melynek a „magazinból a vízimalmokhoz és onnan való fölszállításához" ismét több kocsikat, a „fenyőknek és palincsoknak a vízből való kivontatására való ökröket", végül a „mésznek a magazinhoz történő szállításához" újból Makó biztosított kocsikat. 2

0 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1835. évi 676. sz. határozat. 2

1 Uo. 1835. évi 966. sz. határozat. 22