Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)
Halmágyi Pál: A 150 éves tanácsháza építéstörténete
A nagyjelentőségű eseményre összegyűlt megyei nemesek érdeklődéssel hallgatták meg a küldöttség előterjesztéseit, tüzetesen megszemlélték a bemutatott vázlatokat, majd alaposan mérlegelve pénzügyi lehetőségeiket eldöntötték a kérdést. A 265. számú közgyűlési határozatban kimondták: a legutolsóként bemutatott és legnagyobb terv, mivel benne, ami az építkezést annyira sürgőssé tette „tágas és századok szükségeinek megfelelő Levelestár, s alkalmas íróház" megtalálható, megjelenése pedig „egy széki épülethez illő díszes palota" ezért a „nagyobb alaprajz ... a maga egész kiterjedésében jóváhagyatik és elfogadtatik". Természetesen a lényegesen nagyobb épület jóval többe is került. Ezért a közgyűlés elrendelte, hogy ebben az évben csak az új északi rész építessék meg, de úgy, hogy a tető is rajta legyen. A további munkákat pedig csak a következő esztendőben kezdjék el. Addig a megyeháza meglevő régi része maradjon meg mostani állapotában és a szükséges feladatokat lássa el. Egyébként az épületnek „inkább hasznára szolgál, ha a falak fedél alatt bizonyos ideig állanak és ülepednek", mondta a határozat. A közgyűlés egyúttal felhívta a küldöttséget, hogy a szükséges anyagokat még ebben az évben, de a teljes épületfez szerezzék be. Az építkezés krónikája A közgyűlés döntése után felgyorsultak az események. A hamarosan megtartott újabb versenytárgyaláson — a most már lényegesen nagyobb volumenű — építkezést Lipovszky Henrik szegedi építőmester nyerte el, legelőnyösebb ajánlatával. Az ácsmunkákat Faragó Mihály és Fazekas Ferenc, az asztalos munkákat Öhring Péter és Pápai Imre, a vasmunkákat Molnár István és Asztalos József, az üvegezést Nacsa Lőrinc és Dányi Antal, majd Iritz Mózes — valamennyien makói mesterek — kapták meg. 1 7 Az eddigi mennyiségen fölül még szükségessé vált 300 000 tégla kiégetésével ismét Kurucz Sándor „téglamestert" bízták meg. Az építkezés 1834. április 15-én kezdődött meg, mégpedig a szükségtelenné vált északi udvari szárny lebontásával. Az elfogadott terv szerint ugyanis, a majdnem duplájára megnövelt épület egyetlen 76 m hosszú és 18 m széles téglalap alak lett volna, udvari szárnyak nélkül. A főhomlokzat az utcára nézett, s kialakítása megismételte az előző (harmadik) tervvariáns megoldásait. 1 8 Ebben az állapotában 13 877 forintba került volna az épület. A módosító javaslatok sorozata azonban hamarosan elkezdődött. 1834 júliusában a közgyűlés állást foglalt amellett, hogy a főlépcső a főbejárattól közvetlenül jobbra kerüljön; a folyosó az egész épület hosszában nyittasson ki; a nagyterem karzata a rövidebb falra kerüljön, s a lépcső hozzá a főlépcső folytatásaként vezessen. Ugyanekkor vetődhetett fel az udvaii szárnyak meghagyásának gondolata is, mert a főfolyosóról eltétetett konyhai lépcsőket már itt említik. Ez természetesen csak a déli szárnyra vonatkozott, hisz a másik — már elbontott — szárnyat a megnyújtott főhomlokzat északi végén újonnan kellett fölépíteni. Mindezek a feladatok 15 971 forintra emelték a megyeháza költségvetését. Az építkezés végül a fentiek szerint módosított, ötödik Giba-féle terv alapján történt meg. (5. kép) 1 7 A megyeháza építésén a felsoroltakon kívül több mester is dolgozott. A teljesség igénye nélkül megemlítjük még Szentiványi Dániel aradi asztalost, Vékony Gábor aradi lakatost, Ivánkovics Kálmán üvegest, Komjáthy Ignác hódmezővásárhelyi lakatost, Frantz Anna radnai kőfaragó cégét, Szandleutner Mihály nyergesújfalusi kőmetszőt, Alter Jakab pesti asztalost és Renler István pesti lakatost. 1 8 A főhomlokzat rajzát közli Kovács Gyula, idézett művének 19. ábráján. 21
