R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: A szovjet csapatok átkelése a Tiszán

ról az 1. gárda légideszant hadosztályokkal s felszabadították a német hódítóktól Eger városát, mely igen jelentó's közigazgatási központ, s a német védelem megeró'sített támpontja volt. A Legfelsőbb Főparancsnokság 1944. november 30-án kelt parancsában a hadosztály egész személyi állományának kifejezte háláját a parancs kiváló teljesítéséért s Eger elfoglalásáért. A hadosztály magasabb egységei részt vettek a Budapest körzetében bekerített ellenséges egységek megsemmisítésében. Mikor katonáink felszabadították a magyar fővárost, Budapestet, hadosztályunk politikai osztályának vezetőjéhez, M. G. Gurevics ezredeshez odament egy magyar állampolgár csöpp kislányával, s bemutatkozott, hogy ő az illegális kommunista párt tagja. A polgár nagyon kérte M. G. Gurevics ezredest, hogy teljesítse kislánya kívánságát, s fényképezkedjen le vele. A kislány már jól beszélt anyanyelvén, s ezt mondta tolmácson keresztül: — Apám fényképezz le engem ezzel az orosz bácsival, aki felszabadított minket a fasisztáktól. Legyen egy emlékem az orosz katonákról. Én is olyan bátor leszek, mint az orosz katona. Aztán a gyerek apja néhány szót ráírt egy papírlapra. Kíváncsian várjuk ennek a kislánynak és édesapjának a levelét. Hol laknak most, hol dolgoznak? Megtartotta-e akislány ígéretét, vagy nem? Milyen iskolát végzett? Hol dolgozik? Őszintén szeretnék köszönetet mondani egy budapesti színésznőnek, aki a város fölszabadulása után egy kisebb katonai csoportnak — tolmács segítségével — a magyar népművészetről beszélt. Azután műsorából néhány számot is bemutatott. Emlékbe dedikált fényképet adott. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály a Budapest körzetében a bekerített fasiszta haderő összeomlása után elindult nyugatra. A kibontott harci zászló alatt elöl ment a 767. „Szegedi" lövészezred gyalogsága, s énekelte a nótát: Hadd zengjen a szegedi ezred dicsősége mindenütt Donyec, Berlin a mi utunk — ezen megyünk Hallják meg a falvak, városok Milyen dicső útra indulunk Előre szegediek, nyugatra megyünk. 71