R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: A szovjet csapatok átkelése a Tiszán

oldott. A katonák csendben elővették táskájukból a „citromokat" s fölkészültek az ütközetre úgy, mint ahogy Sztyeba tette: nyugodtan és magabiztosan. Az önjáró löveg a töltéshez ért. Ekkor rázúdultak a gránátok, s az ellenséges jármű ártalmatlanná vált. Azután néhány órán keresztül a fritzek aknatűzzel verették Sztyeba hadnagy századának terepszakaszát. Alig maradt katonája, de lőszer még kevesebb volt. Továbbra is ilyen tűzben maradni veszélyes volt. És Sztyeba a legnagyobb hőstettre határozta el magát. Ő rohamozza meg az ellenséget. Legyen neki, Sztyebának sokkalta kevesebb katonája, mint a szakadatlanul támadó ellenségnek, de neki vasakarata van, ez pedig a szovjet katona mindent legyőző akarata. Azért, hogy a németek ne jöjjenek rá idő előtt a maroknyi hős tervére, a hadnagy árkot vágatott a töltésen, melyen keresztül kedvező megindulási terepszakaszra jutottak ki. A katonák egy részét otthagyta, hogy védjék az átjárót. — Na sasok, most aztán minden rajtatok múlik — mondta Sztyeba katonáinak. — Előre! Bizony kevesen voltak. De harci kiáltásuk a „hurrá" félelmetesen hangzott. A töltény is kevés volt, de a bátorságból elég maradt. A szovjet harcosok gránáttal, puskatussal áttörtek az ellenség sorain, s be az erdőbe. így az ellenség hátába kerültek. A határozottság és a bátorság sikert hozott. A németek bármennyien is voltak, mégis meginogtak. Estére a jobb partra áthúzták a telefonvonalat is. — Mi a helyzet? — hallotta Sztyeba a kagylóban Osztasenko tábornok hangját. — Jól vagyunk tábornok elvtárs. — Tarts ki... — Kitartunk tábornok elvtárs... — válaszolt a hadnagy. S miután letette a kagylót, még hozzátette: — Az utolsó katonáig, az utolsó töltényig. Az ellenség dühöngött. Újra kezdte a verekedést. De Andrej Sztyeba hadnagy szilárdan állt azon a talpalatnyi földön, amit elfoglalt, ami most az ő hídfője. És kitartott. 10 napon át hősiesen harcolt a 795. lövészezred a Tisza nyugati partján Tiszafüredtől északnyugatra, s szilárdan megtartotta hídfőjét. Az ellenség többször is megpróbálta az ezred alegységeit a Tisza keleti partjára visszavetni. Naponta 7—8 ellenlökés érte hadosztályunk arcvonalát. Ezekben a harcokban katonáink tömeges hősiességet tanúsítottak. A Tiszán való kétszeri átkelésért, a kemény harcokért a Szovjetunió Legfelsőbb Elnöksége által kiadott parancs alapján hadosztályunk tíz katonája megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Csupán a 795. lövészezred több mint 240 katonája és tisztje kapott kitüntetést. Különösen kitűnt a hazáért vívott harcokban férfias helytállásával és hősiességével a 3. lövészzászlóalj párttitkára Kotyelnyikov alhadnagy. A 2. lövészzászlóalj hős géppuskásai: Kuzma Kirillovics Afanasztyev őrmester, Kuvanzsebajev, Mukat Muszajev, Csornij közkatonák és mások a tíz napig elhúzódó harcokban közel 600 fasisztát semmisítettek meg. 1944. november 7-én, amikor szovjet hazánk a nagy októberi forradalom 27. évfordulóját ünnepelte, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály támadásba ment át. Ez volt a legszeebb ajándék, ami adhattunk hazánknak, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A hadosztály egységei Poroszló, Füzesabony, Eger irányába törtek, s leküzdötték az ellenség szívós ellenállását, valamint harckocsi és gyalogságnyi ellenlökéseit. Tevékenysége során a hadosztály együttműködött jobbról a 110. gárdalövész, bal-70