R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: A szovjet csapatok átkelése a Tiszán

a 795. lövészezred 2. lövészzászlóaljának 5. lövészszázada megkezdte az átkelést a folyón. A század parancsnoka — Iván Ivanovics Piszkun hadnagy előkészítette századát a rájuk váró ütközetre. A katonák gyorsan elhelyezkedtek az előkészített csónakokban, s elindultak a túlsó part felé. Az égre rakétta röppent. A csend megszűnt. Az ellenséges tüzérség, és géppuskák tüzet zúdítottak katonáinkra. A vizet a lövedékek felszántották. Az első német aknák és lövedékek a Tiszába csapódtak. A lövészszázad máris a jobb parton volt. — Utánam! A Hazáért! — vezényelt Iván Ivanovics Piszkun hadnagy. A parancsnok példája magával ragadta a katonákat. Kuzma Kirillovics Afanaszjev géppuskás tüzet nyitott a németekre. Pjotr Vasziljevics Kaprai katona Pjotr Vasziljevics Tomaszevics törzsőrmester szakaszparancsnokkal elsőként indult rohamra, s utánuk felállt az egész 5. lövészszázad, s megrohamozta az ellenséget. A katonák behatoltak az ellenség védelmi vonalába. A fasiszták meghátráltak. — Most aztán ki kell tartani barátaim — adta ki utasítását a századparancsnok. A hídfőt elfoglalták katonáink. Az 5. lövészszázad bátor gyalogsága 3 álló napon keresztül feltartóztatta az ellenség ellenlökéseit, s megtartotta a hídfőt. 1944. október 29-én a 795. lövészezred teljesen megtisztította az ellenségtől Tiszafüred város nyugati részét, s átirányította lövészzászlóaljait a hídfőbe az 5. lövészszázad körzetébe. Gyorsan megérkezett a 3. lövészzászlóalj 7. lövészszázada, melynek Andrej Dmitrijevics Sztyeba hadnagy volt a parancsnoka. A 3. lövészzászlóalj parancsnoka Borisz Vasziljevics Baszurin főhadnagy magához rendelte Sztyeba hadnagyot s kiadta neki a parancsot. — A századának megparancsolom, hogy a zászlóalj jobbszárnyán vonuljon védelembe. Önök fogják visszaverni az ellenség fő csapását — mondta a zászlóaljparancsnok. — A parancsot teljesítjük — válaszolt Sztyeba hadnagy. A lövészszázad a töltés mögött védelembe vonult, s készült a várható ellenséges támadásra. Az ellenség friss gyalogsági erőket vont össze, melyeket harckocsik és önjáró lövegek is támogattak, s támadásba lendült gyalogságunk ellen, hogy visszafoglalja az elvesztett hídfőt. Mintegy 15 perces tüzérségi előkészítő tűz során az ellenséges lövedékek katonáink harcrendjében robbantak. Többen megsebesültek, s meg is haltak. Mintegy száz főnyi ellenséges gyalogság támadásba lendült. Az első rohamot visszavertük. De az ellenség új támadásra készült, s már mozgásba is lendült 100—125 ellenséges katona két irányból. — Takarékoskodjatok a golyóval! — parancsolta Sztyeba katonáinak. A gyakori becsapódástól a föld valósággal hullámzott. A levegőben golyók sziszegtek, de hős katonáink kitartottak. — Hadnagy elvtárs! Önjáró — kiáltotta egy katona, aki Sztyeba mellett ásta be magát. A töltés felé egy önjáró löveg tartott. Mögötte gyalogság. A hadnagy nyugodtan elővette a kézigránátokat, s akkurátusan maga mellé rakta őket. Tudta, hogy a katonák most őrá néznek, s várják, mit fog nekik mondani. A parancsnok egy szót sem szólt, hanem nyugodtan kibiztosította a gránátokat. Ezzel minden problémát meg-69