R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

Ezenkívül zsákmányoltunk egy fúvószenekart és sok élelmiszert.1

5 Miután befejezte a jelentést, a hadnagy leeresztette kezét a sisak mellől. — Hadnagy elvtárs az remek, hogy elfogták a törzskart s a fúvószenekar hangszereit is megszerezték, de most azonnal rendelkezzen, hogy hagyják abba a dobolást és a trombitálást! A felderítői azt hiszik, hogy ez induló? Én már azt gondoltam, a németek fújják a gyülekezőt, hogy megadják magukat. — Érettem, őrnagy elvtárs — ismételte a hadnagy. S a hadnagy nyomban felderítőihez futott, s kiadta a parancsot: tilos a hangszereken játszani. Azután összeszedte a szakaszt, s oda vezette, ahol még nem szűnt meg a lövöldözés: a város délnyugati széléhez. Itt az ezred 3. lövészzászlóaljának segítettek. Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy, ezredparancsnok a helyettesével éppen megérkezett lóháton az ezred vezetési pontjára, mely a város központjában volt, egy pincehelyiségben. A közelben két templom állott. A törzs főnöke, Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagy mikor meglátta őket fölállt, helyzetjelentést akart adni. De a parancsnok intett a kezével, hogy maradjon ülve. — Te Artyemjev, jó vezetési pontot választottál — mondta az ezredparancsnok. — Parancsnok elvtárs, én olyan helyet választottam, hogy a rádióadó, s a híradós összeköttetés jól működjön — válaszolt a törzsparancsnok. Az ezredparancsnok, s a politikai helyettese minden tiszttel és katonával kezet fogott, aki csak a parancsnoki poszton ott volt, így a rádióállomás parancsnokával Tyihon Andrejevics Fjodorov gárda-törzsőrmesterrel is — aki a rádióállomást kezelte, s továbbította a hadosztálytörzsnek a híreket —, alaposan kezet rázott. Mindketten régóta ismerték ezt a tapasztalt, bátor rádióst. Az ezredparancsnok a 76 milliméteres ágyú lövedékei mellől fogott egy ládát, és ráült. Fáradt volt. Néhány napja már talpon volt, nem aludt, de az arca élénknek és vidámnak látszott. Ekkor kinyílt a parancsnoki helyiség ajtaja s gyors léptekkel jött a lépcsőn lefelé Vlagyimir Petrovics Szolovjev hadnagy, aki a hadosztálytól az ezredhez irányuló hírközlés és összeköttetés parancsnoka volt. A kezében dróttekercset tartott, a nyakában géppisztoly lógott. — Itt a gazdája? — szólt hangosan, lihegve. Azért jött szakaszával együtt, hogy a hadosztály törzskarától az ezredparancsnokhoz gyorsan kiépítsen egy telefonvonalat. A hadnagy nyomában Pjotr Nyikolajevics Jarnih futott be, valamint Alekszej Markovics Pecsajev őrvezető. Az ő kezük is tele volt vezetékkel, géppisztollyal. A híradósok megizzadtak. Csurom vizesek voltak. Siettek, hiszen parancsot kaptak a hadosztály 1457. önálló híradó századnak parancsnokától, hogy minden körülmények között meglegyen a vonal. Bár a hadnagy szakasza az úton kétszer is harcba bocsátkozott az ellenséggel, s veszteségei voltak — egy halott, s 3 sebesült híradós — a parancsot mégis teljesítették. Két sebesült híradós: Vaszilij Nyikolajevics Polezsajev és Dmitrij Afanaszijevics Larin, harctérről nem is távoztak el, hanem folytatták a telefonvezeték lefektetését. 14

A Vörös Hadsereggel szembenálló erők „Feljegyzésekben" szereplő megnevezéseinélfigyelemmel kell lennünk arra, hogy R. A. Veszelik 1964/65-ben vetette papírra emlékeit. Ez magyarázza, hogy írásában a Makó környéki harcokban csak német csapatokat szerepeltet. Ismeretes, hogy ezen a vidéken az 1944 szeptember végén megalakult 3. magyar hadsereg 23. és 8. hadosztályai, ill. az 55. és 31. határvadász zászlóaljak egységei próbálták megakadályozni a szovjet csapatok előretörését. Német katonák, a 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály kötelékében, csak a Marostól délre, a bánáti részeken harcoltak ezekben a hetekben. 53