R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

r — Szolovjev, gyerünk, gyorsan tedd ide az asztalra a telefonkészüléket. Éppen idejében érkeztél meg a vonallal. Nagyon sürgősen telefonálnunk kell a hadosztálytörzzsel — mondta az ezred törzsparancsnoka. Larin katona, akinek a jobb karján kötés volt, fogta az UNAF—42 telefonkészüléket, kinyitotta a tetejét, megtisztította és hozzálátott, hogy a készüléket üzembe helyezze. Jarnih őrmester pedig a pincesarokban átütötte a cementpadlót s elkészítette a földelést. A hadnagy egyre figyelmeztette Jarnihot — jól csináld meg a földelést, hogy a beszédet kitűnően lehessen hallani. A híradósok tudják, hogy csak egy vezetéket fektettek le. A telefonkészülék azonban csak akkor működik, ha két vonal kapcsolódik hozzá. Ezt a másik vonalat jelenti a földelés. A föld a másik elektromos vezeték. Szolovjev hadnagy kezébe vette a telefonkagylót s kezdte a hívást: „Vihar", „Vihar". Itt „Granit". Már új helyen, a telefon végállomásán vagyok, a „Granit" parancsnoka közelében. A hadosztály központi telefonállomásán Anna Pavlovna Morozova katona, híradóslány meghallotta a hadnagyot és azt mondta: — Itt „Vihar" beszél. Jól hallom Önt. Hívja a készülékhez a parancsnokát, a 0—31 fog beszélni. (Ez a hadosztály törzsparancsnoka volt.) — Jó, rendben! — válaszolt a hadnagy. Nyomban kihúzta magát és jelentett: — Őrnagy elvtárs! A hadosztálytörzshöz a telefonvonalat kiépítettük. A hallási viszonyok jók — jelentett tömören Szolovjev hadnagy, a híradósok parancsnoka. — Nagyon köszönöm hadnagy, s minden híradósnak, Roman Alekszejevics Veszelik századosnak is a pontos és folyamatos munkát, amelyet a telefon és rádiókapcsolat megteremtéséért végeztek. Ti a nehéz percekben mindig segítettetek. Hogyan tudtad lefektetni a vezetéket, hiszen a várost teljes egészében még nem tisztították meg katonáink az ellenségtől? — mondta az ezredparancsnok. — Bizony harcok árán fektettük le a kábelt. A németek ellen harcoló Grisankovcsoporthoz csatlakoztunk. Velük együtt nyomultunk előre. Ismét felhangzott a telefonkagylóban a csipogó, búgó hang. Ez a telefonközpont jele volt. V. P. Szolovjev hadnagy átadta a telefonkagylót az ezredparancsnoknak, hogy beszéljen a hadosztály törzsfőnökével. Jermolajev őrnagy röviden jelentette: — 0—31-es elvtárs! A parancsot teljesítettük. Makót felszabadítottuk. Hazánk vörös zászlója a város főterén lobog. Néhány alegységünk az ellenség elszigetelt csoportjaival harcol. A zsákmány nagy, mind az állomáson, mind a városban. Kérem sürgősen gondoskodjon az értékek megőrzéséről. M. G. Gurevics ezredesnek (ő volt a hadosztály politikai osztályának vezetője) azt üzenem, hogy zsákmányoltunk a német gyalogezredtől fúvós hangszereket, no meg a törzs iratait. A hangszereket a klubjuknak adjuk. Az egység most a város körül körvédelemre rendezkedik be. Küldjön pótlólag egy tüzérosztályt erősítésként. Veszteségeink pontos felmérése most van folyamatban. A zsákmány és a foglyok számbavétele folyik. I. I. Rumilcev ezredes nagyon meg volt elégedve a jelentéssel, s csupán azt mondta: Gratulálok a sikerhez, s sok szerencsét! Tartsák a várost szilárdan. Egy lépést se hátráljanak. A telefon után az ezredparancsnok a törzsparancsnokához fordult: — A várost felszabadítottuk, de hogyan tartjuk meg? Az ellenség majd friss 54