R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése. A Makó környéki harcok
a harci feladatot kapta, hogy támadjon Battonya irányába, foglalja el az alábbi terepszakaszt: Kisvarjas és Pécskától délkeletre levő erdőt, s menjen át mélyen tagolt védelembe azzal a feladattal, hogy akadályozza meg az ellenség gyalogságának és páncélosainak áttörését Arad irányába. A védelem jobbszárnyát a 243., a balt pedig a 375. lövészhadosztály alkotta. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály szétzúzva az ellenség ellenállását, elfoglalta az alábbi arcvonalat: a 799. lövészezred Kisvarjas, Tornya, a Fermele— Pécska—Szederháttól délkeletre 2 km távolságra levő vasútvonal. A 767. lövészezred e napon folytatta az elért arcvonal megerősítését, s készült a további támadásra. E nap folyamán a harcokban a hadosztály vesztesége 10 halott, 19 sebesült; az ellenség veszteségei: 70 katona és tiszt, s 19 katona fogságba esett. A következő nap a 799. lövészezred — melynek parancsnoka Arzsancev őrnagy, az ezredparancsnok politikai helyettese Jascsenko őrnagy, az ezred törzsfőnöke pedig Jurjev százados volt — azt a harcparancsot kapta a hadosztály-parancsnokságtól, hogy folytassa a támadást, szabadítsa fel Pécska állomást és a falut a fasiszta csapatoktól. Ötperces tüzérségi előkészítés után az ezred támadásba lendült, hogy megtisztítsa Pécska nyugati részét és Nagypereg községet, s az előrevetett alegységek kijussanak a Mezőhegyest Nagylakkal összekötő vasútvonalhoz. Arzsancev őrnagy a megfigyelő ponton kezébe vette a topográfiai térképet, megnézte, s röviden így szólt: — Hát igen. A támadás körülményei bonyolultak. Az ezred 10 km-es frontszakaszon támad, s ráadásul a terep rosszul belátható. Bokrok vannak, s még áll a kukorica is. Ráadásul szakad az eső. Tüzérségünk nehezen nyomul előre. Az őrnagyhoz odalép Konovalov főhadnagy, az ezred törzsparancsnokának segédtisztje, mellette még két tiszt, akik azért jönnek, hogy jelentsék annak az ellenőrzésnek az eredményét, mely az ezred alegységeinek riadókészültségét vizsgálta. — Őrnagy elvtárs — mondta hangosan a főhadnagy, az ön parancsát az alegységek minden katonája és tisztje ismeri, a napi feladatukat világosan értik. Az ezred személyi állománya fölkészült, a megindulási helyét elfoglalta, készül a támadásra. — Jól van indulhatnak — válaszolt az őrnagy. Öt perc elteltével, pedig az idő gyorsan telt, kinyílt az alagsor ajtaja. Gyors léptekkel jön a lépcsőn Gorbacsov százados a felderítők parancsnoka. Lihegve kezdi jelentését: — Őrnagy elvtárs! A németek minden oldalról bekerítenek bennünket. Az ellenség száz fős csoportja felénk tart a Nagylak faluból Pécska faluba vivő úton, s százötven főnyi katona és tiszt Nagypereg felé tart, s Battonyáról is elindult száz főnyi ellenség. Az őrnagy meghallgatta a jelentést s azonnal parancsba adta az ezred törzsfőnökének, hogy telefonáljon a zászlóaljhoz, tájékozódjon a körülményekről, s figyelmeztesse őket, hogy készüljenek föl az ellenséges támadás visszaverésére.2 Az ördögbe is! A németek ma egy kicsit megelőztek bennünket, de majd minden rendbe jön. Elmegyek a második lövészzászlóaljhoz, mondta a politikai helyettes, Jascsenko őrnagy. Felvette az asztalon levő telefonkagylót, a készülék tárcsázó karját, s felhívta a tüzérezred parancsnokát. ' Az itt leírt összecsapásra a német és magyar forrásokban nem találtunk utalást. 35
