R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése. A Makó környéki harcok
A tüzérek már maguk észrevették a megfigyelőpontok ügyeletes felderítőinek segítségével, hogy a német gyalogság három irányból közeleg. Minden pillanatban készek voltak az ellenségre tüzet nyitni. Martin Hrisztoforovics Csuhanov főhadnagy, az aknavető század parancsnoka, már úgy készült fel, hogy aknavetőit eleve álcázta, kedvező harci pozícióba helyezte, s minden eshetőségre számítva lövészárkokat is ásatott. A 120 milliméteres aknavető üteg pedig, melynek élén Vaszilij Petrovics Szidorov állt, megváltoztatta tüzelőállását nyilvánvalóan azért, mert az ellentámadás visszaverésére alkalmasabb helyet kellett kiválasztania. A második lövészzászlóalj parancsnoka Kemilov százados, már kétszer megkapta a Lenin rendet, s egyszer a „Honvédő Háború" érdemrend első fokozatát. Ő olyan csapatparancsnok volt, aki a harcokban mindig bátran és merészen viselkedett. Politikai helyettese Kuzma Nyikonorovics Szorokin őrnagy, szilárd védelmi állást foglalt el északkelet, délnyugati irányban Pécska falu szélén. A gyalogság kedvezően kialakított arcvonalban, lövészárkokban helyezkedett el, nyugati irányba néző nehézgéppuskákkal és gépfegyverekkel. A tüzérségi első vonal tüzelőállásaiban 45 milliméteres ágyúk és aknavetők voltak, mögöttük 76 milliméteres ágyúk, még távolabb az erdő szélén 105 milliméteres ágyúütegek s még beljebb a védelem centrumában a nehéztüzérség mellénk beosztott egysége, mely a támadó hadműveletekben támogatta az ezredet. Most is, amikor az ellenség ellentámadásának elhárítására készülődtünk, a tüzérség kész volt segíteni a gyalogságnak. A géppuskásszakasz, melynek parancsnoka Ilja Vonyifatovics Siskin volt, megfelelő állásokba helyezte nehézgéppuskáit, a katonák pedig készenlétben álltak. Volt aki a géppuskával foglalkozott, a másik a hosszú hevedert tartotta egyik kezével, a következő készenlétben tartotta géppisztolyát. Mindannyian készek voltak bármelyik pillanatban tüzet nyitni. Az idő annyira lassan telt, hogy az alhadnagynak úgy tűnt: már késlekednek s elővette zsebóráját. A kismutató a hatoson állt, de hogy hány perc van, azt nem tudta. Ugyanis nem volt nagymutatója, sőt az üveglapot is összetörte, amikor a Dnyeszteren keltek át. Az órát magával hozta a frontra, amikor Voronyezsben befejezte a katonaiskolát. A gyalogság közelében gyorsan ágakkal álcázta a németektől zsákmányolt 75 milliméteres ágyúját Venijamin Alekszejevics Kukujev parancsnok, a 10. önálló páncéltörő tüzérosztályból. Saját lövege telitalálatot kapott az Aradért vívott harcokban. Akkor az ezred zsákmányolt néhány ágyút és sok német lőszert. V. A. Kukujev úgy döntött, hogy az ellenséget saját lövedékeivel lövi, pusztítja. A gyalogság harcrendjébe helyezte el 45 milliméteres páncéltörő lövegeit Iván Andrejevics Szokolov alhadnagy, aki arról volt híres, hogy biztos kézzel lövi ki az ellenség tankjait. Ilja Taraszovics Voroncov szakaszvezető, Nyikifor Nyikiforovics Ovcsarenko őrmester az aknavetők parancsnokai — nekik 82 milliméteres aknavetőik voltak — olyan jól álcázták magukat, s olyan lövészárkot ástak az aknavetőknek és a legénységüknek, hogy öt méterről sem lehetett észrevenni őket. — Parancsnok elvtárs! Micsoda erők állnak a hátunk mögött. Kitűnő a hangulatunk. Milyen nagyszerű fegyverek, hát még az orosz katonák! Nemcsak viszszaverjük az ellenség támadását, de megsemmisítő csapást mérünk rájuk. Nem bámészkodunk, hanem a németeket a Tisza mögé zavarjuk. Sőt még tovább... Nyikoláj Illariorovics Iljusin őrmester, a lövészszakasz parancsnoka nem tudta befejezni a mondatát. Megzavarta az ellenség lövedéke, mely ott robbant a közelében, s kevés föld is rászóródott. 36
