R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében
A honvédek a városházán rendezték be központjukat, (konyha, gazdasági hivatal), s egy szakaszuk is itt volt tartalékban. Bán százados a kiegészítő parancsnokság irodájából intézkedett. A zászlóalj előző este Makóra érkezett része, Kövesdi százados vezetésével ez idő alatt harcban állt az országhatáron, majd késő délután fokozatosan visszavonult előbb Magyarcsanádra, majd Apátfalvára. Késő estére a zászlóalj zöme, néhány megfigyelő szakaszt hagyva a községekben, bevonult Makóra, és a védővonal déli felét szállta meg.3 0 Estére a Rákosi út felől a makói Újváros szélénél föltűntek az első szovjet előőrsök.3 1 A Marostól délre a szovjet katonák mind közelebb értek a határhoz. A torontáli járás vezetője szeptember 24. délután 3 /4 4-kor jelentette Makóra, hogy a magyar csapatokat a határra vonták vissza. A helyzet azonban válságos, mert a katonák elhagyják a frontot, erőszakkal kell őket vissza irányítani. A főszolgabíró a helyszínen levő katonatiszt adatai alapján jelentésében megállapította, hogy ha nem érkezik Kiszomborra erősítés, a falu megtartása lehetetlen.3 2 1944. szeptember 24-e estére a szovjet egységek a Makó körüli váratlanul gyors előrenyomulásukkal már több községet fölszabadítottak. A Maros északi partján, a csanádpalotai országhatártól kezdődő ék alakú terület magába foglalta Csanádpalotát, Királyhegyest és Rákost, csúcsa pedig elérte Földeákot. Déli záróvonala a magyarországi Nagylaktól nyugatra Magyarcsanád felől indult észak felé, és Kövegy előtt érte el a már szabad Csanádpalota déli részét. A Marostól délre a szovjet csapatok ezen az éjszakán elfoglalták Kiszombort. A hidakat még nemveszélyeztették, azok szilárdan a határvadászok kezében voltak. A német hadsereg hadinaplója szerint a II. magyar hadtest arcvonala szeptember 24-én magába foglalta Mezőhegyes alatt Kis- és Nagypereget, továbbhaladva kelet felé pedig Battonyát és Dombegyházát.33 A Mezőhegyes déli határától a Marosig húzódó jelentős rés — katonai erővel meg nem szállt, Makó és Hódmezővásárhely felé mutató 20 km széles területsáv —, e jelentés alapján szinte kézzelfogható. Méginkább azzá tette a szovjet hadvezetés azzal, hogy felderítve e rendkívül kedvező lehetőséget, erőit átcsoportosítva — az első sikertelen próbálkozás után nem erőltette tovább arcból a Battonya elleni harckocsi támadást — maximálisan kihasználta. A Vörös Hadsereg a magyar országhatárt átlépve északnyugati irányba Hódmezővásárhelyig nem akadt ellenállásra, nyugati irányban pedig a helyi jellegű ellenállást fokozatosan felszámolva haladt előre Makóig. Az 53. hadsereg parancsnoksága megállapítva, hogy a 228. hadosztálya 20 km mélyen beékelődött az ellenség védelmébe és szem előtt tartva az egység elérendő feladatait, további erősítéseket irányított Makó körzetébe. A város, ill. Hódmezővásárhely elleni támadáshoz a fokozatosan beérkező harckocsi egységek után odavezényelte a 3. csapásmérő rohamezred 23. és 27. rohamzászlóaljait is. Szeptember 25-én, hétfő reggel a magyar—német csapatok több helyen indítottak ellentámadásokat a Mezőhegyes—Gyula közötti frontszakaszon. E támadások közül a Makóhoz legközelebbi és a városkörnyéki harcok szempontjából is legjelentősebb, a Csanádpalota visszafoglalására irányuló akció volt. Az 53. szovjet hadseregparancsnokság utasításának megfelelően a 170. harckocsidandár tankjai hajnalban kiindulási állásaikba — Földeák körzetébe — Csanádpalotán keresztül vonultak. Szárnyaik biztosítására négy harckocsi Mezőhegyes felé fordult, s ott 30 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 31 TAMASI MIHÁLY cikke a Csongrád megyei Hírlap 1964. szeptember 27-i számában és Kiss István János visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/45. 32 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 33 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd. 1944. szeptember 24. 12
