R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében

A Marostól északra a battonyai—csanádpalotai határvonalon összevont határvadász egységek szintén átlépték a határt, és Nagylak, Pécska elfoglalásával biztosították az Aradra bevonuló IV. hadtest jobbszárnyát. A megszokott határ menti tűzpárbajokat meghaladó méretű összeütközésekre itt sem került sor. A román határvédelem ezen a területen is követte a visszavonuló hadsereget.4 A támadás első napjának estéjén a magyar páncélosok bevonultak Aradra. Arad elfoglalása után a Maros mentén keletre, délkeletre továbbhaladó IV. hadtest egységei szeptember 15-re elérték a Hidasliget—Temesfüves—Ópálos—Aradkövi vonalat. Tőlük északra a VII. hadtest csapatai a Fehér-Körös völgyében eljutottak Borossebesig, a Fekete-Körös völgyében pedig Kisszedresig. Eközben, szeptember 13/14-re, a vulkáni szoroson, majd hátszegi medencén át közeledő szovjet csapatok is kijutottak Dévánál a Maros völgyébe. Már csak napok kérdése lehetett a két hadsereg találkozása. Déváról a szovjet csapatok egyik része Brádon keresztül Nagyvárad irányába, másik része a Maros völgyében Arad felé haladt tovább. A Nagyvárad irányába előretörő csapatok Halmágycsúcsnál ismét szétváltak. Északra támadó élük a Fekete-Körös völgyében Belényes előtt védekező magyar egységekbe ütközött. A Fehér-Körös völgyében tovább haladó hadosztály pedig Borossebesnél érte el a magyar csapatokat. Megkezdődtek a harcok a völgyek kijárataiért. A magyar hadvezetés ezekben a kritikus napokban szervezte meg a Románia területén harcoló IV. és VII. hadtestekből, Lengyelországból hazahozott csapattestekből, az 1. magyar hadseregtől átirányított és tartalékosokból felállított egységekből a 3. magyar hadsereget. A hadsereg parancsnoka Heszlényi József altábornagy, a volt IV. hadtestparancsnok lett. A hadsereg parancsnokságát is e hadtest törzséből szervezték meg. (A hadtest számozása ezzel megváltozott, csapatai szeptember 23-tól a Lengyelországból hazahozott II. hadtestparancsnokság irányításával, majd október 1-től VIII. hadtest elnevezés alatt vettek részt a dél-alföldi harcokban.) A magyar vezérkar azt remélte, hogy e hadsereg felállításával az ország határán harcoló csapatai irányítását továbbra is saját kezében tudja tartani. A vezérkari főnök az igen határozott német ellenkezés miatt azonban ezen elgondolását nem tudta megvalósítani. A 3. magyar hadsereg, csakúgy mint az 1. és 2. magyar hadsereg mind hadműveleti, mind harcászati vezetés szempontjából német irányítás alá került. A dél-alföldi harcok vezetésében a 3. magyar hadseregparancsnokságának sok nehézséget okozott egy német hadtestparancsnokság létezése. A LVII. német páncélos hadtest törzse a Békés megyei Kondorosról irányította egyetlen ütőképes hadosztályát, a Bánátban harcoló 4. SS rendőr-páncélgránátos hadosztályt. A hadtest alá még a 844. nehéztüzérosztály egy ütege és a 22. SS lovashadosztály néhány századnyi harccsoportja tartozott. E két utóbbi egység Gyula térségében állomásozott, majd harcolt a későbbiek során. A nézeteltérésekre az adott okot, hogy a 3. magyar hadsereg területén tevékenykedő német magasabb egység nem volt alárendelve a magyar hadseregparancsnoknak. A két egység között egy körül nem határolt egyenlőségi viszony volt, de ezt sem Heszlényi altábornagy, sem a német hadtestparancsnok nem tartotta tiszteletben. A magyar hadseregparancsnok úgy próbált tárgyalni a németekkel, mint alárendeltjeivel, viszont a hadtest a felsőbb német parancsnoksággal való jobb összeköttetése, kapcsolatai és pontosabb érte-4 KELEMEN FERENC: AZ utolsó napok krónikája. Kézirat a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1160/85. Mucsi Balázs határvadász katona visszaemlékezése, a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1161/85. — Zubán Magdolna kiszombori tanítónő személyes közlése a szerzőnek. 5