R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében

sülései miatt általában előnyösebb helyzetben volt és előterjesztései kedvezőbb elbírálásban részesültek. A Maros és Körösök völgyét védő magyar erőkkel az 53. szovjet hadsereg egységei kerültek szembe. A hadsereg a főhadiszállás szeptember 5-i parancsát kitűnően hajtotta végre. Szeptember 17-re maga mögött hagyva Brádot, a Fehér-Körös völgyében Borosjenőig, a Maros völgyében pedig Lippáig nyomult előre. E területeken a hadsereg 57. hadtestének 203., 243. és 228. lövészhadosztályai harcoltak. A Marostól délre, Temesvár körzetében a hadsereg 49. hadtestének 375. lövész, 110. gárda lövész és 1. gárda légideszant hadosztályai, még délebbre pedig a szovjet vezetés alá került 1. román hadsereg 7. hadtestének 9. lovas, 14. és 19. gyalogos hadosztályai tevékenykedtek. Igen jelentős szerepe volt a dél-alföldi harcokban a 18. szovjet harckocsihadtest 110., 170. és 181. harckocsi, illetve a 32. gépesített dandárjának. Az 53. hadsereg néhány nap múlva Makót felszabadító 228. hadosztálya a,,voznyeszenszkij" nevet viselte. A hadosztály megtisztelő címét Voznyeszenszk város 1944 márciusi hős felszabadításáért kapta. Az egység szeptember 1-én Bukarestben kapott parancsot, hogy Krajova, Tirgu Jiu, Petrozsény, Hátszeg, Déva, Lippa útvonalon Erdélybe vonulva, akadályozza meg a magyar—német csapatokat a hegyszorosok kijáratainak elfoglalásában. A hadosztály kötelékébe a 767., 795. és 799. lövészezred, továbbá a 699. tüzérezred tartozott. (Természetesen még számos harcoló, kiegészítő és ellátó egység is tevékenykedett a hadosztály keretében.) A 767. ezrednek I. A. Jermolajev, a 795. ezrednek Sz. V. Fedotov, a 799. ezrednek pedig Arzsancev őrnagy volt a parancsnoka. A hadosztály ezredei egymással szoros összeköttetésben és együttműködésben küzdöttek Csanádpalota, Makó és Hódmezővásárhely felszabadításáért. Az Arad körzetébe érkezett szovjet hadsereg 243. hadosztálya szeptember 17-től hathatós segítséget nyújtott az Ópálosnál védekező 1. román hadsereg egységeinek. A Marosvölgy kijáratának megszerzéséért elkeseredett küzdelem bontakozott itt ki. Két nap múlva szeptember 18/19-én kezdődött meg az 53. hadsereg általános támadása a Fehér-Körös völgyétől — Temesvárig húzódó teljes frontszakaszon. Az Arad felszabadításáért megkezdődő harcok keretében, a 767. lövészezred szeptember 19-én Lippától délnyugatra indulva, Máslak és Vinga helységeken át kerülte meg az Ópálosnál harcoló magyar erőket és Aradot. Célja a Maros, Varjas— Perjámos térségében való elérése, s ezzel a város bekerítése volt. A 799. lövészezred ezalatt délkeletről, Szépfalu irányából támadta az Újaradnál védekező 8. magyar hadosztályt. A következő nap, szeptember 20-án, a szovjet páncélosok Aradtól északra, Pankotától délre kijutottak a síkságra s délutánra Zimándújfalu fölött elérték az arad—nagyváradi főútvonalat.5 A magyar—német csapatok arcvonala így már két helyen megszakadt. A Temesvár előtt — a várost a 4. SS hadosztálynak nem sikerült elfoglalni — álló német és az Újaradot védő magyar erők közötti 25 km széles résen nyomult előre a 228. és a 375. szovjet hadosztály. A IV. hadtest északi szárnya, Zimándújfalu és a VII. magyar hadtest déli szárnya, Csermő közötti 30 km széles területen pedig a 18. harckocsihadtest egységei, a 181. harckocsi dandár, illetve a 32. gépesített dandár és a 203. hadosztály csapatai törtek előre a magyar határ irányába. A harckocsikkal támadó szovjet csapatokkal szemben álló magyar erőkről az 6 Hadtörténelmi Levéltár Filmtára, 1258. tekercs Kriegstagebuch des Oberkommandos der Heeresgruppe „Südukraine". A „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport hadinaplója, 6594. sz. irat. 6