H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)
Kisemberek nagy viharban
alól menekülő martalócok rátörtek a teljesen védtelen Makóra, minden életet megöltek, és minden értéket elpusztítottak. Történeti valóság, hogy egy évtizedet meghaladó ideig az életnek semmi nyoma sem mutatkozott itt. Tíz év múltával most már a királyi kamarához fordult segítségért a visszaszállingózó nép. A kamara ezúttal igen jól fogta meg a dolgot, amikor 1699-ben kihirdette, hogy az itt letelepülők sem adót nem fizetnek, se úri szolgálatot nem teljesítenek. Ennek a kétségtelenül üdvös rendelkezésnek a nyomán újból sarjadni kezdett itt az élet. 1717-ben a kamara összeírta a város lakosságát, és 31 évre a tatárok dúlása után 420 lelket találtak. Volt egy 8 ökrös, tizenegy 6 ökrös, huszonegy 4 ökrös és huszonegy 2 ökrös paraszt. 1718-ban gróf Nádasdy László csanádi püspök lett Makó új földesura. Őt követte a püspök földesurak sorában báró Falkenstein Albert. Mindketten szigorú szerződésben kötelezték a népet a szolgáltatásokra, de a szerződésen túl nem követeltek, s így a lakosság nyugodtabban élhetett, s mint mondani szoktuk, kerékvágásba zökkent az élet. A következő püspökföldesurakkal és pedig Stanislavich Miklóssal, gróf Engl Antallal, Christovich Imrével már vége-hosszát nem érő perekbe keveredett a város, mert a lakossággal szemben fennálló földesúri követeléseiket évről évre az elviselhetetlenségig fokozták. Stanislavich nevezte először a makóiakat „püspöki jobbágyoknak", a várost pedig „püspöki Makónak". A makói bíró és a tanács minden követ megmozgatott, hogy szabaduljanak a jobbágyi sorból, de sikertelenül. Jogi helyzetük így is maradt egészen 1848-ig. Kőszeghy László püspök szintén pert indított a város ellen. A pernek 1805-ben lett vége. Persze a püspök győzelmével, s 15 évre olyan szerződés jött létre a püspökföldesúr és a város népe között, amely az itt következő szolgáltatásokra kötelezte a népet: minden egyes telektől 3 köböl búza, 3 köböl árpa, 4 rudas szalma, 1 itcze vaj, 4 csirke, 12 tojás. Szolgálat minden egyes telektől egy nap 2 ökörrel. Zsellérek részéről 1 nap gyalog és egy hosszú út 2 napi járóföldre. Füstpénzbe, robotválságba az egész várostól 5695 forint 33 krajcár. Ezeken kívül a püspökföldesúré lett mindenféle királyi haszonvétel: rét, puszta, bor, bárány, méh és dézsma a vetemények után. Mindezeket persze pénzben váltotta meg az istenadta nép, akitől ezidőben soha senki nem kérdezte meg, hogy neki vajon marad-e annyi, ami legalább elsőrendű szükségletei kielégítéseit fedezi. Mondom: Makó népének ezidőben volt oka az ellenzékieskedésre. Kisemberek nagy viharban Hogy a történelem szörnyű viharzásaiban az élet itt nem halt meg, azt teljes egészében azoknak a jobbágysorban élő kisparasztoknak köszönhető, akiket sorsuk e kis közösség élére állított. 1849. július 29-ig bírók vezették és védték ezt a kis kommunitást. A bírót a földesúr nevezte ki. A kinevezésnél nyilvánvalóan nem a nép, hanem a saját érdekei szerint járt el a földesúr. Az így kinevezett bírónak jelentékenyebb ügyekben nem volt hatásköre. Egyszerűen végrehajtotta a földesúr és a vármegye parancsait. Szemmel tartotta a lakosság erkölcseit, hangulatát a földesúrral szemben, a nép templombalátogatását, és erről jelentést tett a földesúr tisztjeiből alakult úriszéknek. Kihágás vagy vétség esetén ez az úriszék ítélkezett. Az ítélethozatalnál a bíró is jelen lehetett ugyan, de szavazati joga nem volt. A mohácsi vész után ez a helyzet annyiban változott, hogy az elmenekült földesúr helyett a bírót a nép választja, és a választott bírónak a hatásköre a közigazgatás nagyobb területét öleli fel. Az első ilyen bíró, aki okos és hősies magatartásával beírta nevét városunk" történetébe, Gárdonyi Tamás. A Szeged felöl betörő törökök ellen karddal a kezében 5
