H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Tóth Fererc: H. Szabó Imre

Szemlében, amelynek 1936 februárjától 1937 novemberéig szerkesztője. Bátor hangú, meg nem alkuvó cikkeivel leleplezi a kormánypárti mesterkedéseket. Bizalmatlansági indítványt terjeszt elő a külügyminiszter politikájával szemben. Nehéz helyzetéről 1936 decemberében így ír Féja Gézának: „Az újságot kivették a kezemből és most rettenetesen szegény vagyok. A helyi hatalmasok azt hitték, hogyha megfosztanak kenyeremtől, akkor megtörök. Én egy percig sem féltem ettől, szenvedéseim és koplalásaim közben pedig rájöttem arra, hogy komoly harcot csak nélkülöző és szenvedő ember tud folytatni. Hidd el: a harc elengedhetetlen feltétele a tisztalátás, ez pedig csak a sokat szenvedő és nélkülöző embernek adatik meg. Én a szó legszorosabb értelmében éhezek, karácsonykor lókolbász volt az asztalomon és korpás kenyér..." Erdei Ferenc javaslatára 1937. február 28-án megszervezi a népi írók makói irodalmi estjét, a Márciusi Front programját a Korona nagytermében rendezett ünnepségen ismertetik először. A Márciusi Front programját a Várospolitikai Szem­lében tette közzé. 1937 májusától azzal a kikötéssel vállalja a Makói Független Újság szerkesztését, hogy nem lép be a kisgazdapártba és a lap szellemi irányát ő szabja meg. Makó eddigi sajtótörténetében ez lett a legolvasottabb lap, vasárnaponként ötezer példányban jelent meg. 1939. február 12-től a Szabad Szót mellékletként, ingyen csatolja a laphoz. H. Szabó Imre ekkor már nem tartotta elég életképesnek a Kossuth-pártot, Könyves Kolonics Józsefhez hasonlóan ellenállt a kisgazdapárti csalogatásnak, to­vábbá látta, hogy a Márciusi Front nem képes párttá szerveződni; ilyen körülmények között egyre tudatosabban foglalkoztatta egy paraszt párt szervezése. 1939. május 31-én jelent meg cikke: „A 12-ik órában írom: azonnal szervezzük meg az önálló paraszt­mozgalmat és alakítjuk meg a 48-as parasztpártot." címmel. Kifejtette, hogy olyan politikai mozgalomra van szükség, mely a „mai elnyomott, második sorba állított, kihasznált és mellőzött helyzetéből első vonalba állítsa a magyar parasztságot." A Kúria 14 napi fogházra ítélte, a Makói Független Újságot pedig betiltották. Mind­ez őt nem befolyásolta abban, hogy az ország ismert parasztpolitikusainak körlevelet küldjön és 1939 június 29-re, Péter-Pál napjára Makóra hívja őket a parasztpárt megalakítására. H. Szabó Imre nevéhez fűződik a Makói Gazdák Önsegélyező Egyesületének megszervezése, mely formailag tűzbiztosítás volt, valójában pedig egy igazi szövet­kezet, amelynek 1939-ben már 777 tagja volt. Egy katasztrális holdra eső biztosítási díj az első évben 20, a másodikban 10, a harmadikban 5 fillér volt. Az egyesület ki­vonta magát a biztosító kartellek uzsorája alól és az Erdei Ferenc-féle szövetkezet megfojtása után gazdasági és politikai szerepet kezdett betölteni. 1939 augusztus 13-tól Délvidéki Független Hírlap címen — a Makói Független Újság szerkesztőségének meghagyásával, de új évfolyam számozással — szerkeszti tovább a kisgazdapárti lapot, melyben nagy teret szentel a hagymások napi ügyeinek és a népi írók mozgalmának. Közben interpellál a városi, a mezőhegyesi és a lelei földek hasznobérbeadása ügyében. Indítványozza napszámosok fizetésének felemelését. Feliratban kéri a mi­nisztériumtól a belvíz által megrongált, alapozás nélküli Vertán-telepi házak helyre­állítását, a betáblázott terhek könnyítését. Fő törekvése egy radikális földreform végrehajtása. Véleménye szerint ellen­szolgáltatás nélkül kell igénybevenni azokat a birtokokat, amelyeket a Habsburg­háztól, a népi érdekek elárulásáért, labanckodásukért kaptak. Szerény kártérítéssel kell kisajátítani a hitbizományokat és a papi birtokokat, a többi nagybirtokot érté­kének megfelelően kell igénybevenni. A hitbizományokon és papi birtokokon ter­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom