H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Tóth Fererc: H. Szabó Imre

melőszövetkezeteket kell létesíteni. A munkás és parasztnyúzó kartelleket azonnal fel kell számolni. Állami feladattá kell tenni a honvédség hadi, élelmezési és ruházati felszerelését szolgáló cikkek gyártását. Államosítani kell a bányákat, a kohászatot, a vas és acélgyártást. A többi iparcikk előállításánál fő cél a kisipar támogatása. A kisiparosság csak úgy tudja felvenni a versenyt a gyári termeléssel, ha szövetkezetbe tömörül. Szövetkezeti alapon álló hitelszervet kell létesíteni. Lapjában antiszemita cikkek is megjelentek, de valójában nem ért egyet a zsidóüldözéssel. A Törvényhatósági Bizottságnak benyújtott indítványában leszögezte: „...akit az Isten megteremtetett, annak a jogot is megadta az élethez. Ez a jog Istentől származik, aki elveszi ezt a jogot, az Isten akarata ellen cselekszik. A zsidóüldözésnek tehát nincs jogosultsága, de a zsidóságnak a nemzet életére káros gazdasági és szellemi hatalma ellen védekezni nemcsak jogos, hanem elsőrendű nemzeti kötelesség." Amikor a Gewürtz családot hét gyermekével ki akarják telepíteni a lengyel Kamienec Podolszkba, — Csomor Sándor és Kotroczó József társaságában — a képviselőtestületen felszólal az embertelen javaslat ellen, így a család mentesül a kitelepüléstől. 1939. májusi országgyűlési választások során Szőllősi Jenőt támogatta, aki ekkor pártonkívüli független ellenzéki programmal indult a választáson. Közben kormányzósértés címen vádat emeltek ellene. A Szegedi ítélőtábla — Horthy Miklós sógora, Purgly Emilről tett megjegyzése miatt — sajtó útján elkövetett becsületsértés címen négy heti fogházra ítélte. 1940. április 9-én törlik a sajtókamara névjegyzékéből, ami azt jelentette, hogy búcsút kell mondania az újságírástól. Ilyen nehéz körülmények között a nyilassá vált Szőllősi Jenő magántitkára lesz, aki több ízben halasztást eszközölt ki az akkori igazságügyi kormányzattól a jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt H. Szabó Imre részére. Jobbra tolódása ellenére nem lett tagja a nyilas pártnak, a Népbíróságok Országos Tanácsa szerint H. Szabó Imre múltbeli magatartása egyenesen kizárja azt, hogy tagja lett volna a nyilas pártnak. 1940. június 17-én a Törvényhatósági Bizottságnak indítványozza, hogy a kisparaszti gazdálkodást a bekövetkezendő csődtől termelési és értékesítési szövetkezet kialakításával lehet megmenteni. „A szövetkezeti úton való gazdálkodás lehetővé tenné az egyöntetű művelést és termelést, a legmodernebb, de a mai kisparaszti gazdálkodás mellett elérhetetlen és megfizethetetlen gépek alkalmazását, miáltal rengeteg munkaerőt takarítana meg, aminek nyomában olcsóbbá, jobbá és sokkal könnyebbé válna a termelés, teljes biztonságot nyerne az értékesítés. Az apró földeken dolgozó kisparaszt nem képes megfelelni a modern művelés és termelés ezer követelményének." Miután Hitler megtámadja Szovjetuniót, indítványozza a Törvényhatósági Bizottságnak, a megye forduljon a kormányhoz, hogy a magyar hadsereg ne hagyhassa el az ország területét, és indítványát valamennyi Törvényhatósági Bizottságnak küldjék meg. Kovács Imre — a Szabad Szó levélpapírján — együttérzéséről biztosítja. „Mély megdöbbenéssel olvastam leveled, üldöztetésedben teljesen együtt érzek Veled: én tudom, hogy mit jelent az! Úgy látszik, kiirtásunk határoztatott el." 1942. február 12-én rendőrhatósági felügyelet alá helyezték, naponta kétszer: reggel és este 8 órakor személyesen kellett jelentkeznie a rendőrkapitányságon. Közben Szőllősi Jenő a Kossuth párt több befolyásos tagját megnyerte a nyilaspárt számára. A makói rendőrkapitányság 1942. március 12-én kelt kimutatásában H. Szabó Imrét (1888. Makó, ref. hírlapíró, Hold u. 6.) kommunistaként tartotta nyilván. Ez a megjegyzés baloldaliságot, felforgató tevékenységet takar. H. Szabó Imre megretten az egyre drasztikusabb intézkedésektől és ugyanakkor menekül a nyilasvezér barátságától (Szőllősi gimnáziumi osztálytársa volt), 1942-től egy ung39