H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Bethlen után

dők általában, a falukutatók és a baloldal akkor számottevő üldözött politikusai mind megfordultak az új egyesületben. így: Veres Péter, Féja Géza, Szabó Pál, Illyés Gyula, Darvas József, Eckhardt Tibor, Kovács Imre, Erdei Ferenc és így tovább. Az üldöztetésben a két párt, értem ezalatt a szociáldemokrata és a Kossuth pártot, teljesen összekovácsolódnak. Most már írásban megfogalmazott szövetséget kötnek, aminek értelmében választásokon egy listán közös jelöltekkel vesznek részt. Az elsó' ilyen próba, amikor már nemcsak a kölcsönös megértés és barátság fűzi egybe a két pártot, hanem írásos megállapodás is, mondjuk szövetség, az 1929-i ó'szi megyei választás. Tudni kell, hogy a megye gyűlés fele virilis volt, ami azt jelenti, hogy a legtöbb adót fizetők (tehát legvagyonosabbak) sorából választás nélkül ugyanannyian kerülnek be a megye gyűlésbe, mint amennyi a választottak száma. A Csanád megyei virilisek listáját József kir. herceg nyitotta meg. Őt követte Glattfelder püspök, Purgly Emil és így tovább. És az itt szóban lévő választáson mégis megtörtént a csoda: a hatalmasakkal és magával a hatalommal szemben a két párt, a Kossuth és a szociáldemokrata párt az összes jelöltjeit behozta. Ha úgy mondom, hogy Makó egytől-egyig mind ellenzékit választott a megyére, akkor is igazat mondok. íme, a Kossuth Párt részéről mandátumot kaptak: Márton Bálint, a párt elnöke, Espersit János, Fried Ármin, Kolonics József, Kiss Károly és Lőwenbach Benedek. A szociáldemokrata Pártból: Farkas Imre, Szűcs Ernő, Diós Sándor és Szabó János. Tehát a párt baloldaláról azok, akik első vonalban vitték a harcot. Az első megyei közgyűlésen Kolonics mutatta be az új tagokat, az ellenzéki győzelem friss gyümölcseit. Glattfelder püspök is jelen volt a közgyűlésen. Jól emlékszem, hogy Kolonics beszéde alatt felállott a helyéről, Purgly főispán oldaláról és csendesen, feltűnés nélkül elhagyta a közgyűlési termet. Jól tette, mert Kolonics a nagybirtokrendszerről szólva igen kárhoztatta a nagy papi birtokokat is, megjegyezvén, hogy a papi birtokon sincs jobb sorsa a cselédeknek, mint akármelyik más nagybirtokon. Példának említette éppen Glattfelder püspökielei birtokát. Az események sorozatában most az 1930. évi január hóban tartott városi képviselőtestületi választás következik. Az együttműködés a két párt között zavartalan. Közös cél, bizalom és a győzelembe vetett hit fűzi össze a két pártot. 54 városi képviselőtestületi mandátumért folyik a harc. De milyen harc? A baloldalon álló kossuthisták és a szoc. dem.-ek akkoriban hallgatták újólag a kör által Makóra invitált népi írókat, falukutatókat. A baloldal minden tagja át volt így hatva az általunk hirdetett eszme igazságától, s akivel mi szót értettünk, az többé nem térhetett ki a mi igazságunk elöl. Eredmény: az 54 mandátumból 44 az ellenzéké lett. Azt hiszem, 30 a Kossuth párté és 14 a szoc. dem.-eké. Ismételten fel kell hívnom késői olvasó figyelmét arra, hogy e testületek szervezete olyan volt, hogy a vezetés hatalma és joga még abban az esetben sem kerülhetett az ellenzék kezére, ha a választáson minden mandátumot elhódított is. Miért? Mert ahány választott tagja volt a testületnek, annyian ültek benne választás nélkül, a vagyon jogán. Még ezenkívül ugyanolyan joggal rendelkeztek a főtisztviselők, akik — mondanom se kell — szintén a hatalomhoz tartoztak. Vagyis, bár nagy többséggel az ellenzék került be, a vezetés azért nem került a kezükbe. De csak számszerűleg nem, mert az ellenzék által képviselt igazság súlya akkor már iszonyú erővel nehezedett urambátyámékra, mint különösen a rangokat és méltóságokat viselő és hatalmat gyakorló urak lelkére. 1931. júniusában újra választásra virradtunk. (Ez volt akkoriban a használatos kifejezés.) Országgyűlési képviselőt választott Makó, még pedig igen rossz előjelek mellett. Értem ezalatt azt, hogy a választási névjegyzéket minden előzőnél jobban megnyirbálták. A város 35 684 lakosából mindössze. 10 122 lelket vettek be a névjegyzékbe. Voltak nagyobb utcák a külső város részekben, amelyekben egyetlen 18