Tóth Ferenc: Erdei Ferenc hadbírósági pere. A Makói Múzeum Füzetei 53. (Makó, 1986)

Erdei Sándor fegyelmi ügye 1935. augusztus 26-án kelt önéletrajzában Erdei Sándor leírta, hogy a kíváncsiság vitte arra, hogy diák létére eljárjon apjával a szocialista pártba és ott korláttalanul összeelegyedjék mindenféle elemekkel, főleg kedves parasztjaival. „Egyszóval eljártunk oda apámmal — írja — úgy köszöntünk, mikor beléptünk, hogy barátság és sorra kezet fogtunk mindenkivel. Voltak ott erős, fiatal kezek, voltak öreg, kérgesek is, melyeknek súrlódása is hallott, ahogy összeért fogásra a tenyerünk."

7 A Lájer ügyről is részletesen beszámolt: „Megtörtént az is, hogy az a zsidó fiatalember eljött házunkhoz és bizony két órahosszánál is tovább beszélgettünk négyesben, ámbár én semmi veszedelmest nem tapasztaltam rajta, legföljebb azt, hogy a parasztokat nem ismeri elég jól, de ezt mindjárt megbocsátottam neki, hogy azért hívő és igaz ember. Úgy történt azonban, hogy a rendőrség jobban ismerhette nálam, mert állandóan figyelte, s mikor haza akart utazni szegény, letartóztatták. Behívtak minket is apámmal és kikérdeztek róla. Mi a jónál egyebet nem mondtunk rá, nem is mondhattunk, de úgy lehet, akkor már késő volt, mert ahogy az arcáról láttam, erősen megvallathatták, csak azt nem tudtam megérdemelte-e. Engemet is kézhez vettek az iskolában, nagy hirtelen még röpiratokat is kerestek nálam, én pedig bizakodva vártam a fejleményeket, mert egy csöppet sem bántam volna, ha nekem is szenvednem kell az igaz ügyért. Fejlődött is elég jól a dolog, azonban szenvedés helyett inkább nagy emberi tanúságokat hozott nekem. Egyszer már úgy volt, hogy eltávolítanak az iskolából, mert nemzetietlenség és vallástalanság vádja sulyosodott fölöttem és akkor tanári konferencia elé idéztek. Itt sokfélét kérdeztek tőlem, de kérdeztek komoly dolgokat is, amiktől őszintén megilletődtem. Az a tanár, aki engem egyszer fiatal óriásnak és világmegváltónak nevezett volt, azt kérdezte tőlem, mit felelek arra, ha ő ezt a két szót mondja nekem: magyar és paraszt. Én csak azért nem mondtam, hogy magyar paraszt, nehogy ebben a helyzetben mosolyogni legyünk kénytelenek, ami sehogysem illett volna oda. Azt feleltem: magyar s ezután jöhetett bátran a másik kérdés, amelyet a tiszteletes úr tett föl olyan formán, hogy szeretem-e én a bibliát és a zsoltárokat. Mivel ő kérdezte, komolyan és szívem szerint felelhettem rá, hogy igen, mert tudtam, hogy nem játékból kérdezi. Azután úgy alakult a helyzet, hogy mindent el kellett mondanom magamról, ami hirtelen eszembe jutott, azt is, hogy legkedvesebb íróim Arany János és Ady Endre, meg azt is be kellett vallanom, hogy nem tudom, hogy mi leszek."

8 A gimnázium igazgatósága — a helybeli államrendőrség vezetőjének tájékoztatása alapján — fegyelmi bizottság elé állította Erdei Sándor, Tóth Béla, H. Kovács Zoltán VII., Alexi József VIII és Lénárt István VI. osztályos tanulókat. A fő vádlottnak, Erdei Sándornak a vallomását igen részletesen tartalmazza a korabeli jegyzőkönyv : „Lájer Józseffel, akit a rendőrség őrizetbe vett, véletlenül találkozott a munkásotthonban, ahová édesapja vitte el. Második találkozásuk úgy történt, hogy Lájer az apa meghívására látogatást tett Erdeiék otthonába. Lájer ekkor a történelmi materializmusról beszélt, Erdeinek az volt a benyomása, hogy Lájer Marx elveit fenntartás nélkül elfogadja s a mai társadalmi rend marxista szellemű átalakítására minden eszközt jónak és megengedhetőnek tart. Maga elvei, a beszélgetésből arra a meggyőződésre jutott, hogy a marxista álláspont nagyon egyoldalú. A mai társadalmi rend átalakítását, az aránytalanságok megszüntetését szükségesnek tartja, azonban — óllehet hajlik a kollektivista termelési rend eszméje felé — megnyugtató felelet erre 7 Erdei S. 1935. 18. 8 Erdei S. 1935. 18—19. 6