Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - A felsős diák - VII. osztály
A makói m. kir. áll. Csanád vezér reálgimnázium igazgatóságától 458/1929. sz. Bizonyítvány Erdei Ferenc, Horváth János és Tézsla József, a makói m. kir. áll. Csanád vezér reálgimnázium folyó évben érettségizett tanulói tanulmányutat tesznek gyalog CsonkaMagyarországon. Mindhárom ifjú jó előmenetelű és példás magaviseletű volt intézetünknek. Tisztelettel kérem a nagytekintetű hatóságokat, nevezett három növendékünket jóakaratú támogatásban részesíteni szíveskedjenek. Makó, 1929. augusztus hó 5. az igazgató helyett: P. H. Matusik István reálgimnáziumi tanár Ugyanazon a napon az iskolai igazolást a rendőrkapitányság vezetőivel is láttamoztatták. Mivel szálláshelyül az iskolák mellett számításba jöhettek a plébániák és a parókiák is, ezért egyházi ajánlásokat is szereztek. „Tézsla József, a makói rk. plébánia híve, valláserkölcsi tekintetben példás magaviseletet tanúsított, a reálgimnázium ifjúsági Mária kongregációjának buzgó és munkás tagja volt. A főtisztelendő egyházi hatóságok szíves jóindulatába ajánlom. Makó, 1929. augusztus 11. Scheffer Ferenc P. H. hittanár Alulírott hivatalosan igazolom s egyszersmind bizonyságot teszek afelől, hogy Erdélyi (!) Ferenc és Horváth János a makói áll. főgimnáziumban érettségizett fijak, kiket személyesen is ismerek, jó magaviseletűek és erkölcsi szempontból kifogás alá nem eső törekvő ifjak, kiket szeretettel és legjobb indulatokkal ajánlok az érdeklődők figyelmébe. Makó, 1929. aug. 11.-én Nagy Károly P. H. ref. elnök lelkész kir. tanácsos" 5 1 1929. augusztus 12-én indultak el Szeged irányában gondosan rendbehozott kerékpárjaikkal. Az első éjszakát Kiskundorozsmán töltötték. Mivel az iskola igazgatója katolikus volt, itt Tézsla József lett a szószóló. Az egyik tanterem hosszú padjain verték fel tanyájukat. A következő éjszakát a Kisszállás alatti Cifra majorban töltötték, majd a leghosszabb útszakasz következett, Mélykúton, Felsőszentivánon át érték el Baját. Akkor itt még híd nem ívelt át a Dunán, késő este, az utolsó komppal keltek át, és a Duna partján verték fel a sátrat. A következő stáció Alsónyék. Innen augusztus 15-én indultak Várdomb irányába, az éjszakát — hatalmas záporeső közepette — Hőgyész alatt vészelték át. Hajnalban valami szérűskertnek őre húzta ki őketa szénakazalból. Kocsola már kellemesebb helynek bizonyult. Nagy élményt jelentett számukra a falu élő népművészete, a tökmaghimzés. Itt Erdei Ferenc szívét ugyancsak megdobogtatta egy kislány, aki a három vándort házukhoz is meghívta. A mama tyúkokat vágott, megvendégelte őket. A kislány pedig Ferencnek tökmagokból tetszetős, akáclevelekre emlékeztető fürtös lombozatot varrt ki, piros, fehér, zöld fonállal. Innen Szakcson át Nagocsára kerekeztek, itt éjszakáztak. A Balatonon áthajózva érkeztek meg hétnapos túlfeszített túra árán Tapolcára. Lukácsi Béla osztálytárséknál pihenték ki az út fáradalmait. Innen még elmentek Veszprémbe is, majd a Balaton déli oldalán indultak visszafelé. Horváth János lábát alaposan feltörte a cipő, 6 1 Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. 40
