Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - A felsős diák - VI. osztály
Fáradtan visszajött Fölötte csillagok Fáradtabb testéhez... Virrasztanak égve, S András bácsi szépen Mellette a tücskök Ledőlt a mesgyéhez... Bús danát zenélve... ...És az egész tájon Az éjszaka mereng; A légben donogva Szúnyogfelhő kereng. — „Kallay (Ferenc) VIII. osztályos tanuló már a témát sem tartja jónak, a kidolgozást pedig nem tartja egyáltalán költőinek. Itt-ott a rím is rossz. Elfogadásra ajánlja. Tézsla József második bíráló inkább csak Kallay állításainak cáfolgatására törekszik. Mond újat is, megmagyaráz egyes nehezen érthető kifejezéseket és kiemeli a versnek azon tulajdonságait, melyek elismerésre méltatják. A kör néhány hozzászólás után elismerésre méltatja." — olvasható a korabeli jegyzőkönyvben. Első irodalmi zsengéi Arany János hatását mutatják. Példaképéhez hasonlóan Erdei Ferenc is epikus egyéniség volt. A Toldiban a magyar paraszt apotheozisát látta, magában Arany Jánosban pedig a paraszti sorból az értelmiségi hivatás csúcsára való felemelkedés alakját tisztelte, aki nem tagadja meg múltját, a paraszti értékeket beleépíti költészetébe. Erdei Ferenc legelső fenntmaradt költeményében 1926. december 11-én nagyanyjára, LóTincz Sárára emlékezett: A fejfa nem felejt Emlékszem, még nyár volt akkor éppen, Szürke felhők úsztak a kék égen, Szellő lengett oly csendesen, lanyhán, Hogy temettük boldogult Nagyanyám. Azóta már évek jöttek, mentek, Az öregek mind mellé pihentek. Sírodon a virág nőtt és hervadt, S kicsiny fejfád viszont jól megkorhadt. És most, látom, hűvös ősz van éppen, Szürke felhők nem úsznak az égen. Őszi szellő sír az elszáradt fán, S levél födi sírod jó Nagyanyám. De a levél nem takart be mindent, Kiáll fejfád, legyőzött az mindent. Rajta ennyi, mit olvasni lehet: Áldás, béke lengjen porod felett! Az osztály fegyelmi állapota közben tovább romlott. Az igazgató halála után másfél évig helyettesítéssel oldották meg a vezetést. Ezt az egész iskola megsínylette, bár az új igazgató őszintén megköszönte az igazgatóhelyettes áldozatos tevékenységét: „Az ideiglenes állapot alatt ... az intézet régi színvonalát nemcsak megtartotta, hanem még emelte is..." 3 6 Bizonyára jelentős erőfeszítéseket tett az igazgatóhelyettes, " A makói M. Kir. Állami Csanád vezér Reálgimnázium Értesítője. 1927—1928. iskolai év. Makó, 1928. 26. 31
