Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - A felsős diák - VII. osztály
de valójában nagyon hiányzott az erőskezű vezetés. Előfordult, hogy dr. Kovács Károly reggel vadászruhában, vállán puskával, kerékpárral ment végig a Szegedi utcán. Vadászni indult. Odaszólt az egyik diáknak — akikkel az első órája lett volna. Aztán csendben legyetek! Kási Jenőről mondják, hogy négy napig nem látták az iskolában, Kiszomboron mulatott. Hencz Antalt állandó migrénes fejfájás gyötörte. Számtalan órán a folyosón sétált és fogta a fejét. Ha az osztály zajongott, feltépte az ajtót, és előfordult, hogy beszekundáztatott néhány gyereket. Pfitzner János nem volt alkalmas egy ilyen nehezen kezelhető osztály vezetésére. Egyszer, egy késő délutáni foglalkozásra — talán éppen egészségtan óra volt — Pfitzner János be akart menni. Valami oknál fogva áramszünet volt, talán egy diák verte ki a biztosítékot. Közben az osztály kifelé tartott. A tanár úgy vélte a sötétben, hogy valaki feléje nyúl, erre a gyenge fizikumú, beteges tanár bokszolni kezdte a fiúkat. Olykor még Galamb Ödön jóindulatával is visszaéltek. — Na, atyámfiai, mi volt mára feladva? — kérdezte Galamb. — Tanár úr, nem tudtam mára készülni! — hangzott a válasz. — Nem tudott készülni, hát ez borzasztó! Miért nem tudott? — Mert gyorsíró gyakorlaton voltam — rebegte a tanuló, tudván Galamb Ödön ilyen irányú elfogultságát. — Ejnye, ejnye. Hát akkor tudja mit, vegyük azt, hogy ma nem felelt. És Galamb Ödön nem adott kalkulust. Pedig nagy tudásúak voltak ezek a tanárok is. Kovács Károly roppant intelligens, Kási Jenő kiváló matematikus, Hencz Antalról mondják, hogy — magyar—latin szakos létére — szaktanárokat megelőzve oldott meg matematikai példákat. Galamb Ödön filozofikus műveltsége közismert volt. Erdei Ferenc mindennek ellenére igen komolyan vette a hatodik osztályt. Tanulmányi eredményét tekintve a legjobb három tanuló közé küzdötte fel magát. Év végén két jutalomkönyvet is kapott: egyet az általános tanulmányi eredményéért, egyet pedig a református hittanban tanúsított kiváló előmeneteléért. (Ugyanebben az évben a második osztályos Erdei Sándor nyújtó és bak összetett versenyben elért eredményéért szintén könyvjutalomban részeült.) VII. osztály, 1927—1928. tanév. Két éves interregnum után, 1927 decemberében Sebes Gyula gyöngyösi reálgimnáziumi tanárt megbízott igazgatónak nevezték ki, aki új szellemet hozott az iskolába, szigorúbb rendet vezetett be, hathatósan növelte az oktató-nevelő munka színvonalát. A keresztény kurzus irányvonalának megfelelően — egyébként öccse piarista rendfőnök — a hittant a legfontosabb világnézetformáló tantárgynak tekintette. A makói gimnáziumban ő vezette be a húsvéti három napos lelkigyakorlatot. Nyíltan a katolikus szellemiség képviselője volt a gimnáziumban. A római katolikus tanulók a tanév folyamán háromszor gyóntak és áldoztak. Kezdeményezésére a lelkigyakorlat befejező szentbeszédét évről évre dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök tartotta, aki meggyóntatta és másnap megáldoztatta a nyolcadik osztályos tanulókat. A vasár- és ünnepnapokon a római katolikus és a református növendékek az intézetből testületileg, tanári vezetés mellett vonultak a templomba. Sebes Gyula sorakozást rendelt el a tízpercek végén. A lépcsőházban bevezette a kétoldalú közlekedést. Ezt — a lépcsőn állva — szigorúan ellenőrizte. Az oktatás szolgálatába állította a mozit és a színházat is. A tanév folyamán a város két mozijában nyolc alkalommal előadással kísért oktatófilm-vetítést szervezett. Az Országos Kamaraszínház négy ifjúsági színi előadásán vettek részt az iskola növendékei. Látták az Antigone, a Tartuffe, a Kérők és a Gyurkovics lányok című darabokat. A hetedik osztályban egészségtannal bővült a tantárgyak sora, dr. Tóth Zoltán városi tisztiorvos (egyben iskolaorvos) tanította. Az orrából beszélő Zotyi bácsi 32
